Szatmári Réka (Szüsz-Szatmári Réka) emberi jogi aktivista az Amaro Drom kulturális lap (a Roma Parlament lapja) munkatársaként és a rendszerváltás után újonnan alakult egyik első nőjogi egyesület, a Feminista Hálózat tagjaként volt leginkább ismert. Korrektorként számos emberi jogi lap, illetve női magazin szerkesztőségében megfordult, és szépirodalmi műveket is gondozott. Az Amaro Dromnál 1997-től a lap megszűnéséig, 2010-ig dolgozott. A 2010-es években csatlakozott többek között a Balpárthoz, a Nőkért Egyesülethez, a Nők Lázadása Egyesülethez, valamint a SzabadNem szerkesztőségéhez. Lendületes egyéniségével, mindenkit el- és befogadó szellemiségével élen járt az elnyomottakért való kiállásban. Bátorságával, szókimondásával és színes hajával a progresszív mozgalmaknak annyira jellegzetes alakja volt, hogy – mint egy barátunk fogalmazott – „aki nem ismerte, az is ismerte valahonnan”.
Ezzel az epizóddal szeretnénk hozzájárulni, hogy emléke, munkássága soha ne merüljön feledésbe. Életútjának fontosabb állomásait idézi fel három barátja: Elekes Irén Borbála (nyugdíjas könyvtáros, a Feminista Hálózat tagja), Fris E. Kata (várostörténész, az Amaro Drom szerkesztője) és Antoni Rita (újságíró, a Nőkért Egyesület tagja).
Szülei megismerkedésétől és Szüsz nagymamától indulva rövid kitérőt teszünk a Fekete Lyukba, majd első munkahelyén, az Országos Széchényi Könyvtárban töltött éveit idézzük fel. Itt, színeshajú, bohém, ám a munkájában annál precízebb punkcsajként elsőre valószínűtlennek tűnő barátságot kötött a háromgyerekes, konszolidált kolléganőjével, Elekes Irén Borbálával. Ő volt az, aki mesélt neki a 20. század eleji Feministák Egyesületéről, és inspirálta, hogy lépjen be a rendszerváltás után alakult Feminista Hálózatba. Mindketten csatlakoztak a Nőszemély szerkesztőségéhez, és együtt kutatták a mozgalom múltját.
Réka akár tudományos karriert is befuthatott volna, de ő más utat választott, 1997 után különböző szerkesztőségekben dolgozott, de legjobban az Amaro Dromhoz kötődött – Fris Katával itt ismerkedett meg. Míg társadalomszemléletében a lázadás, korrektori munkájában a precizitás jellemezte. Az Amaro Drom megszűnése után kénytelen volt feladni budapesti életét, hazaköltözött Szigetszentmiklósra és otthonról végzett korrektori munkákat különböző lapok, illetve civil szervezetek számára. Antoni Ritával 2012-ben ismerkedtek meg, és együtt dolgoztak többek közt a Nővértéka feminista bibliográfián, majd később a SzabadNem blog szerkesztőségében. Réka szövetségesként támogatta az LMBTQ közösséget, a romajogi aktivizmust is folytatta és népszerűsítette a városi kerékpározást. Régi-új otthonát, Józsefvárost – ahová 2025 tavaszán költözhetett vissza –, saját lakását barátai és a Dankó udvar szomszédságában csak pár hónapig élvezhette.
A megemlékezést „Az élet körforgása” c. novellájának felolvasásával zárjuk, mely 2005-ben az Új Magyar Női Szemle folyóiratban jelent meg.
A beszélgetésben említett kiadványok és linkek:
- A Feminista Hálózat további anyagainak egy része a Nőkért Egyesület archívumában
- A Feminista Hálózat lapja, a Nőszemély számai
- A Feminista Hálózat Facebook-oldala (amit Réka kezelt)
- A Negyedik Kedd meghívottjai
- Nővértéka: nőjogi és gender tudástár
- Balogh Margit és S. Nagy Katalin szerk. Asszonysorsok a 20. században. Budapest: BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék – Szociális és Családvédelmi Minisztérium Nőképviseleti Titkárság, 2000.
- Az Amaro Drom folyóirat lapszáma
