2011 Archívum - Nőkért Egyesület

Társadalmi nem és nyelvhasználat

Válogatott szemelvények az angol és a német szakirodalomból.

Mary Bucholtz: A szociolingvisztikában vizsgált biológiai nemek közti különbségektől a genderváltozatokig (Fordította: Romsics Nóra, Juhász Valéria)
Ann Weatherall: Nyelv, diskurzus és genderidentitás (forította: Juhász Valéria)
Hanna Meissner: A társadalmi nem konstrukciója (fordította: Hell Judit)
Sara Mills: Az udvariasság, udvariatlanság és a genderidentitás újraértelmezése (fordította: Eklics Kata)
Mary Talbot: A nemi sztereotípiák újratermelődése kritikai szemszögből (fordította: Misits Éva)
Elisabeth Leinfellner: Cserfes nő, szótlan férfi és egyéb sztereotípiák (fordította: Somos Edit Csilla és Sulyok Viktória)
Deborah Cameron: Elmélet a nők nyilvános beszédhelyzetben való megszólalásáról (fordította: Juhász István és Juhász Valéria)
Tamar Murachver-Anna Janssen: Gender, kommunikáció és kontextus (fordította: Antoni Rita)
Eva Flicker: “Cicik” és “kockahas” (A társadalmi nemek konstrukciói a valóságshowkban) (fordította: Paksy Tünde)
Susan Ehrlich: A megerőszakolt nem (A nyelv a szexuális erőszaktételről szóló tárgyalásokon (fordította: Huszár Ágnes)
Laura R. Winsky Mattei: Társaalmi nem és hatalom az amerikai törvényhozás diskurzusában (fordította: Szolga Emese)
Astrid Nelke-Mayenknecht: A nők és a férfiak szakmai kommunikációs stratégiái és hálózati kapcsolatai (Fordította Paszternák Vivien)
Richard Cameron: Életkor és társadalmi nem szerinti elkülönülés (Fordította: Búzás Aranka, Szamosi Barna, Juhász Valéria)
Caja Thimm-Antje Schröder-Sabine C. Koch-Lenelis kruse: A nemek közötti kommunikáció a munkahelyi megbeszéléseken (fordította: Kegyes Erika)
Janet Holmes-Meredith Marra: Munkahelyek kapcsolati gyakorlata (Női beszéd vagy genderfüggő diskurzus?) (fordította: Budai Zsuzsanna)
Joan Swann: Iskolai nyelv (Nyelv és gende oktatási környezetben) (Fordította: Felvégi Emese)

A szociolingvisztikában vizsgált biológiai nemek közti különbségektől a genderváltozatokig

A szociolingvisztikában vizsgált biológiai nemek közti különbségektől a genderváltozatokig. pp.: 9-20

Nőgyűlölet. A világ legrégebbi előítélete

Apám szerette a történelmet, és szerette a nőket. Ez a két tény vezette el őt a nőgyűlölet témájához, mely meglehetősen különbözik attól, amiről a hivatása szólt: az észak-írországi politikai ügyektől.
2002-ben kezdett el dolgozni a Nőgyűlölet. A világ legrégibb előítélete című könyvén. A téma meglehetősen ellentmondásosnak bizonyult. A férfiak, ha meghallották, mivel foglalkozik apám, többnyire azt feltételezték róla, hogy igazolni próbálja a nőgyűlölet jogosságát. Ez a reakció nagyon megdöbbentette apámat. Általában mindenki meglepődött, hogy egy férfi ír erről a témáról. „Miért ne? A nőgyűlöletet férfiak találták ki” – mondogatta.
Írás közben nagyon megrázta azoknak a bűntetteknek a hosszú sora, melyeket férjeik, apáik, embertársaik és uralkodóik követtek el a nők ellen. Anyámmal megborzongtunk, amikor sorolta őket – a boszorkánysággal vádoltak esztelen kínzásától kezdve az észak-koreai börtönökben elszenvedett borzalmakig. Újságcikkeket vágott ki, elolvasott millió történetet, a költészethez és a drámairodalomhoz nyúlt kulturális magyarázatért.
Apám úgy érezte, ez a legfontosabb munkája. Újságírói tekintete arra a félelmetes kérdésre irányult, hogy hogyan lehetséges, hogy a történelem során az emberiség egyik fele mindvégig elnyomta és terrorizálta az emberiség másik felét.
(Jenny Holland Előszavából)

Stradling, Jan. A történelem rettegett asszonyai

Rettenthetetlen, vérszomjas hadvezér, erőskezű, könyörületet nem ismerő uralkodó, kegyetlen zsarnok, agyafúrt szélhámos, a társadalom szabályait felrúgó rablóvezér vagy terrorista, eszelős gyilkos: megannyi tipikus, kisebb-nagyobb emberi közösségek, de akár egész népek, nemzetek sorsát hosszú időkre meghatározó negatív figurái a történelemnek, akik valószínűleg férfiként jelennek meg képzeletünkben. Csak kevesen gondolnák, hogy bizony a gyengébb nem számos képviselőjét is megtalálhatjuk közöttük. Jan Stradling az ókortól napjainkig, valamennyi kontinenst bebarangolva, huszonkét híres-hírhedt, nem mindennapi asszony életét tárja elénk ebben az illusztrált kötetben. Egyesek bátorságuk, éles eszük révén borzongással vegyes csodálatunkat is kivívhatják, másokra némi szánalommal tekinthetünk, de akadnak köztük olyanok is, akiket valóban csak döbbenettel és viszolygással lehet szemlélni szerencsére már a múlt távlatából. Jan Stradling könyve egyszerre barangolja be az írott történelem egészét, miközben izgalmas egyéni sorsokat, már-már bulvárjellegű személyes részleteket tár az olvasó elé. Mindezek ellenére szemléletesen mutatja be, hogy a történelem érdekes emberi történetek végtelen tárháza. Műve kiválóan alkalmas arra, hogy a történelem izgalmas bonyolultságát megszerettesse minden olyan emberrel, aki érdeklődik a múlt alakjai és a rejtélyek iránt.

Éva lányom

Heyman Évát 1944-ben, Nagyváradon hurcolták előbb gettóba, majd Auschwitzba, ahol személyesen Mengele küldte a halálba. Tizenhárom éves volt. Titkos naplóját édesanyja találta meg, aki könyvvé formálta, és kiadta. Az olykor érezhető anyai beavatkozástól a napló még drámaibb, még megrázóbb lett, főként, mert tudjuk: a megjelenés után Éva édesanyja mély depresszióba esett, majd öngyilkos lett. A napló azóta megjelent angolul és héberül is. Magyarul 1948-ban jelent meg. 1948 óta most, 2011-ben adták ki először újra.
Éva, aki körül napról napra esett szét megszokott világa, az utolsó pillanatig próbálta élni a kamaszlányok szokásos életét: szerelem, barátságok, család… Azután a napló 1944. május 30-adikán félbeszakad…”
„- No, nézd csak – üvöltött Mengele –, még rühes is vagy, te béka! Mars fel az autóra! – Mengele sárga színűre festett teherautóval szállíttatta az emberanyagot krematóriumai számára. Évát, szemtanúk szerint, maga Mengele tuszkolta fel a halálautóra. Így végződött a tizenhárom éves Éva élete, éppen Lengyelországban, amitől 1941 óta félt.”
„Pedig, kis naplóm, én nem akarok meghalni, én még akkor is élni akarok, ha egyedül az egész körzetből csak én maradhatnék itt. Én egy pincében, vagy egy padláson, vagy bármilyen lyukban is kivárnám a háború végét, én, kis naplóm, még a kancsi csendőrtől, aki elvitte a lisztet tőlünk, még attól is hagynám magam megcsókolni, csak ne öljenek meg, csak hagyjanak élni!”

Háborítatlanul. A modern otthonszülés értelmezése

Valamennyi antropológiai kutatás számtalan segítő és támogató munkájának összessége. A kutatás eredményeinek összefoglalása, a megtapasztaltak és az adatok értelmezése szintén igényli az „értők” segítségét. Ezért elsőként szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik e közös munkában segítettek, támogattak, bíztattak. Tisztelettel megköszönöm témavezetőm, Dr. Vargyas Gábor kitartó támogatását, szakmai és emberi segítségét és bizalmát. Hálás vagyok családom, férjem és gyermekeim türelméért, bíztatásáért és kitartásáért. Köszönettel tartozom dr. Geréb Ágnesnek és valamennyi otthonszülő édesanyának, aki munkámat segítette. Amikor azon gondolkodtam, hogy milyen úton-módon ismerkedhetnék meg olyan asszonyokkal, akik otthon hozták világra gyermeküket, eszembe jutott a háborítatlan szülést támogatók honlapja, így aztán szerkesztettem egy felhívást, amellyel rájuk bíztam magamat. Amint a felhívásom felkerült a honlapra, naponta jöttek a levelek és a telefonok, amelyben az édesanyák vagy leendő édesanyák felajánlották segítségüket, amelyért itt és most is szeretném kifejezni legmélyebb hálámat. Szintén köszönöm a segítséget mindazon dúláknak, akik polgári foglalkozásuk és önkéntes munkájuk mellett még rám is időt szakítottak, és álltak interjúim elébe, különösképpen pedig Velkei Évának. Továbbá köszönettel tartozom fáradtságos munkájáért Branyiczkiné Géczy Gabriellának, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetőjének, Schadt Mária szociológusnak és Hesz Ágnes antropológusnak.

Trauma és gyógyulás – Az erőszak hatása a családon belüli bántalmazástól a politikai terrorig

E könyv olyan eseményekről szól, melyeket milliónyi magyar átélt: háborúról, holokausztról, az elnyomó (akár jobb-, akár baloldali) politikai rezsimek általi üldöztetésről – a közszférában zajló erőszakról. E könyv olyan eseményekről szól, amelyet napjainkban is sokak élnek meg: partnerbántalmazásról, incesztusról, gyerekbántalmazásról – a magánszféra rejtettségében zajló erőszakról. Az olvasó megismerheti az erőszakélményekre adott emberi reakciókat és a trauma hosszú távú hatásait, s mindenekelőtt a túlélés és a feldolgozás eszközeit, melyekkel leküzdhetők az erőszak okozta sérülések és veszteségek, és újra kezünkbe vehető életünk irányítása. Az amerikai pszichiáter könyve sorsfordító önsegítő könyv azoknak, akik szembe kívánnak nézni múltjuk fájdalmas emlékeivel, és elengedhetetlen mű azoknak a pszichoterapeutáknak, akik szakszerű kezelést kívánnak nyújtani pácienseiknek.

2011