Dancsházi Oláh Idaként született 1873-ban Szilágysomlyón. Életéről keveset tudunk, ez egybeesik az ő egykori szándékaival. Ugyanis élete büszkeségének nevezte, hogy magánéletét senki sem ismeri, mert, ahogy egy előadásában fogalmazott, „cím, név, rang barátok nélkül, pusztán a tehetsége erejével jutott el a mai polcra”.
Apja Bem seregében harcolt, ő maga nehéz anyagi viszonyok között nőtt fel, tizenhat évesen férjhez ment. 1889-ben kötött házasságának felbontása után kezdett írni. 1893—96-ban megjelent tárcáit (Arad és vidéke, Pécsi Napló, Debreceni Ellenőr) még Oláh Ida néven írta. 1900-tól írásai főként a Pesti Hírlapban jelentek meg, évtizedeken át ott dolgozott. 1913-ban rövid ideig a Színház c. lap főszerkesztője. Novellákat, tárcákat, meséket adott közre, a 20. század elejétől pedig regényeket is írt, elsősorban az elidegenítő városi életről, és abban a nők nehézségeiről. Munkájában rendre megjelenik a korszakban szárnyra kapó antiszemitizmus elutasítása.
„Nem tanított, nem vezetett senki, nem utánoztam senkit, és mindig erősen vigyáztam, hogy idegen hatás alá ne kerüljek. A magyar íróművészek közül Jókait s Kiss Józsefet szerettem, s a külföldiek közül a francia klasszikusokat és az oroszokat.”, írja rövid önéletrajzában.
A szociáldemokrata nőmozgalom aktivistájává vált, támogatta a nők egyenjogúságát, de a feministákkal több ponton összekülönbözött. Nem tartotta sürgősnek a szavazati jog megszerzését, és kifejezetten ellenezte az iskolai szexuális felvilágosítást.
Néhány műve:
Leányok
Budapesti fotográfiák
Budapest: Schneider Fáni regénye
Amire születtünk
Küzdelem az élettel
Marcsa gondolatai
Lenci naplója
Nápoly és Buda
