Nagy műveltségű magyar főúrnő, az ő nevéhez kötődik a mohácsi nemzettemetés. Második férje halála után kért és kapott saját címert az uralkodótól, ami abban az időben merőben szokatlan dolog volt, hiszen az csak a férfiakat illette. Több nyelvet beszélő, művelt, nagyvonalú, adakozó, kellemes ember volt. Nyilvános iskola híján a nemesi családok leányaikat híres főúri asszonyokhoz adták nevelőbe – Kanizsai Dorottya háza messze földön ismertté lett. A lányok nemcsak a korabeli tudnivalókat sajátították el, hanem emberségre, helytállásra is nevelte őket a nagyasszony példája. Kanizsai Dorottya 1519 után a szegények és elesettek támogatója is volt. A mohácsi csatát követően (1526. augusztus 29.) a környék papjai és 400 jobbágya segítségével közös sírba temettette az elesett hősöket, megadva nekik a végtisztességet. Összesen 24 000 magyar vitézt, köztük 2 érseket, 5 püspököt, 16 zászlósurat és magát a királyt is Kanizsai Dorottya helyeztette végső nyugalomra, a saját pénzén. Utolsó éveit Németújváron, majd Sárváron töltötte fivére árván maradt gyermekei nevelésével. Babits Mihály „Kanizsai Dorottya” címmel verset írt róla.
