Lilla Bolemant

A kötet tanulmányai a 2013 november 22-23-án megrendezett azonos című konferencia egyes előadásainak írottváltozatai. A konferencia fő szervezője a szlovákiai magyar civil szervezeteket összefogó Szlovákiai Magyarok Kerekasz-talának a nők és a gyerekek esélyegyenlőségével foglalkozó munkacsoportja, amely 2013 márciusában alakult, valamint aPhoenix Polgári Társulás és a Nemkutatási Központ (Comenius Egyetem) volt.A szlovákiai magyar nők, a nemzeti kisebbséghez tartozó nők mindezidáig semmilyen kutatás témáját nem képez-ték, és helyzetük, esetleges problémáik sem a közbeszédben, sem a szlovákiai magyar médiában nem jelentek meg. Afeminizmusról, a nők és férfiak esélyegyenlőségéről, a gyermekek jogairól szóló társadalmi vita mind a szlovák, mind amagyarországi médiában több évre, évtizedre visszamenőleg kezdődött, és beszédtémává vált. A kisebbségi médiában ésközösségben ez a diskurzus nem folyt le. Éppen ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy ez megkezdődjön. Az itt következő tanulmányok a feminizmus kialakulását, formáit, mai helyzetét, és a nők helyzetének változásait isfeldolgozzák különféle korszakokban és helyzetekben. A jogi, történelmi, irodalmi, szociológiai, etnológiai, nyelvészetiés egyéb kutatások eredményei többféle szempontot vonultatnak fel az egyes témakörökön belül. A feminizmus filozófiájának egyik legfontosabb szempontja pedig éppen ez: a társadalmi nemi szerepek sokfélesége, a szerepvállalás és élet-módválasztás lehetősége. A kötet írásai különféle tematikájúak, szakterületük is sokféle. A hivatkozási formák sem teljesen egységesek, az idé-zést, a felhasznált irodalom formáját csak olyan mértékben egységesítettük, hogy az ne zavarja a megértést, és a kötet össz-hangját. Reméljük, hogy e kötet tanulmányai hozzájárulnak ahhoz, hogy új szempontokat láttassunk meg az olvasókkal.

Jelen kötet a nyitrai Konstantin Filozófus egyetem Közép-európai Kará- nak egyetemi jegyzeteként arra hivatott, hogy bevezesse a hallgatókat a gendertanulmányok mint akadémiai diszciplína alapvető témaköreibe. a gendertanulmányok bevezetését az egyetemi oktatásba a múlt század 80-as éveiben, a nyugati társadalmakban fellépő nőmozgalmak szorgalmazták azzal a célkitűzéssel, hogy a nők és férfiak kӧzӧtt fennálló hatalmi rend megkérdőjelezésének lehetőségét beépítsék a tudás kialakításának folymatába és az oktatásba. a gendertanulmányok (gender studies, társadalmi nemek tudománya) olyan multidiszciplináris kutatási és oktatási irányzat, amely tӧbbféle társadalom- és humántudományi szakterületre (pl. szociológia, filozófia, pszichológia, irodalomtudomány) támaszkodva a nemek társadalmi beágyazottságának problematikáját vizsgálja, a nők és férfiak kӧzӧtti társadalmi viszonyrendszerre fókuszál. az egyes fejezetek röviden bemutatják a feminizmus irányzatait, a feminista gondolkodás és a feminista mozgalmak történetét, a nemi identitás kialakulásának és a nemi szocializációnak a folyamatát, a nemi sztereotí- piák, továbbá olyan társadalmi szempontból fontos és aktuális problémá- kat, mint a nők reprodukciós és szexuális jogai, a nemi identitás és az lmBtQia témaköre (a homoszexualitás és egyéb, a „normától” eltérő szexuális orientációk és nemi identitások), a nők elleni és a családon belüli erőszak. a kötet rövid áttekintést nyújt a feminista irodalomszemlélet elméleteibe is, valamint kitér a nők és a férfiak gondolkodásmódjának elemzé- sére, az anyaság szociális kontextusainak bemutatására és nem utolsó sorban a média hatalomnak alárendelt véleményformáló szerepére. A kötet elsősorban a tantárgy hallgatói számára készült, de segédanyagként hasznát vehetik a pedagógia, pszichológia, biológia, filozófia, irodalom és egyéb szakterületek oktatói és hallgatói is. Célunk az is volt, hogy olyan ismereteket közvetítsünk, amelyek segí- tenek a téma alapvető megértésében és további feldolgozásában. 

Az előadás első részének tárgya agenderpedagógia, a genderérzékeny oktatás egyes fogalma-inak és céljainak meghatározása, a nemek közötti egyenlőtlenségek megjelenési formái, kialakulásuk lehetséges okaia tanítás folyamatában. A második rész afiúk és lányokországos és nemzetközi tudásszintmérésekben elért teljesít-ményével foglalkozik, valamint a nemek között mutatkozó attitűdbéli különbségek vizsgálatával, illetve a két területközti összefüggésekkel.

A nemek közötti egyenlőség megvalósítása nélkül elképzelhetetlen egy igazságos, demokratikus társadalom kialakulása, ennek viszont az alapvető feltétele az, hogy az emberi jogokat azok legteljesebb mértékében elfogadjuk és respektáljuk. a nők jogi (de jure) és gyakorlati (de facto) egyenrangúsága között még mindig nagy a különbség. a női jogok elismerése ugyanis nem jár automatikusan azok betartásával és respektálásával a társadalom intézményei, sem egyénei, tagjai által. a nők egyenrangúságának az élet minden területén sok akadálya van, melyek egyike a nemi sztereotípiák megléte. a nemi sztereotípiák a hatalom informális szerkezetének részei, és ez a hatalmi rendszer a társadalmat két részre osztja, a nyilvános és a személyes szférára. ez a bipolaritás szembeállítást is jelent. a nyilvános szférát a férfihez kapcsolja, a szemé- lyeset a nőhöz, miközben az utóbbi az előbbinek alárendelt szerepben jelenik meg. a két oldalnak megfelelően oszlanak el azok az elvárások, döntési kompetenciák és a felelősség fajtái, amelyeket a nőknek és a férfiaknak tulajdonítanak.

Műfaj? Írásmód? témák? – kérdezi Bán zsófia nőirodalom, mi az? című írásában. Véleménye szerint, ahogyan nem beszélhetünk férfiirodalomról, hanem egyes, ilyen-olyan írókról, úgy női irodalomról sem, mert a műbe ütközünk. „a nők-írta irodalom kérdése a nyugalomé: hogy izgágaság nélkül, életünk egyensúlyi pontjában állva bírjuk elviselni a nemünket. alázat és gőg nélkül. Csak lenni. Írni.” Valóban elég lenne ennyi ahhoz, hogy a nőt egyenrangú íróként értékeljék és bekerüljön az irodalmi kánonba? Hogy „elviselje” a nemét, és egyszerűen csak írjon? miért nem természetes, hogy a nők ott vannak a művészetben, az irodalomban? Szükség van-e arra, hogy külön tárgyaljuk a nőirodalmat és a nőírókat, hiszen ezzel marginalizáljuk a témát.

A média mint véleményformáló tényező
A 20. század elején, a nyomtatott média térhódítása, később pedig, az 50- 60-as években a televíziózás elterjedése folytán sokan attól tartottak, hogy a média hatalma beláthatatlan következményekkel lesz az emberek viselkedésére. megjelenésétől kezdve, de főként a két világháború közti idő- szaktól fogva a társadalomtudományok egyes irányzatai, a pszichológia, a szociológia, később a médiakutatási irányzatok különféle szempontból tanulmányozták a különféle médiák hatását. A média hatását tekintve elsősorban szociálpszichológiai effektusokról beszélhetünk, vagyis az egyes műsorok és a reklámok egyenes hatásáról az ember viselkedésére. a médiaközlésekkel kapcsolatos kutatások egyik hipotézise, hogy az emberek elsősorban a saját meggyőződésük és véleményük megerősítését várják el a médiától, ezért az ennek nem megfelelő közléseket, állításokat nem fogadják be. más felvetés szerint viszont a kutatások arra is rámutatnak, hogy sok médiafogyasztó kritikátlanul, valóságként fogadja el, amit a média tálal neki. Így van ez a másokról alkotott véleményünk esetében is. a társadalom értékrendjével kapcsolatban hoszszútávú hatásról is beszámolnak a kutatók, a média másodlagos szoci- álpszichológiai hatásáról. ide tartoznak például a politikai, társadalmi elrendezésre vonatkozó hatások.