Washingtonban kezdett iskolába járni, ahová szülei a német megszállás alól menekültek, a háború után hazájában folytatta tanulmányait. Párizsban és Osloban volt egyetemi hallgató, 1962-ben diplomázott.
A tromsøi egyetemen tanított, majd az Arbeidspsykologisk intézet kutatója lett. 1961-ben a Sosialistisk Folkeparti (SF) egyik alapítója volt. Parlamenti képviselő volt, dolgozott az UNESCO-nál és az UNICEF-nél. 2006 és 2014 között a Norsk Kvinnesaksforening (NKF, Norvég nőjogi egyesület) elnöke volt, Margunn Bjornholt követte őt a poszton.
Norvég és angol nyelven egyaránt publikált, 2014-ben világsikert aratott Women of Power: Half a Century of Female Presidents and Prime Ministers Worldwide című könyvével.
Néhány munkája:
Unfinished Democracy – Women in Nordic Politics (társszerző, 1985),
Continent of Mothers, Continent of Hope: Understanding and Promoting Development in Africa Today (2003),
„Getting Our History Right: How Were the Equal Rights of Women and Men Included in the Charter of the United Nations?” Forum for Development Studies 1/2008
„Gender in the Malestream – Acceptance of Gender Equality in Different United Nations Organisations”, Forum for Development Studies 1/2009
Women of Power: Half a Century of Female Presidents and Prime Ministers Worldwide (2014)
