Losoncon született, Szeghalmon nőtt fel, nyelveket, zenét tanult. Az Óvónőképző elvégzése után a szeghalmi óvódában helyezkedett el. Elbeszéléseket, verseket publikált a helyi lapban, első kötete 1904-ben Zsúrvilág a provincián címmel jelent meg. 1910-ben családja tiltakozása ellenére házasságot kötött a kalandos életű Rozsnyai Kálmánnal. 1918-ban megalapította a Szeghalmi Szervezett Munkásnők Pártját, amely a nők egyenjogúságát hirdette. A tanácsköztársaság idején direktóriumi tag volt, a bukás után férjével együtt a brassói börtönbe zárták egy évre. A huszas évek közepén Nógrádverőcére költöztek, ahol házuk az irodalmi élet központja volt.
Néhány munkája:
Lélekstációk;
Zsúrvilág provincián;
Versek;
Testámentom;
Ady Endre az életben;
Lelkem virágos ablakából;
El nem küldött levelek.
Dapsy Gizella Nil – Déryné estéje
Sorsának kusza selyemgombolyagját
Gyöngédtelenül markolták a párkák…
Tenyérnyi ablakában balzsaminák,
Bús aszterek álltak virágos vártát.
De tükre hű maradt még: visszabókol
Vígasztaló vidáman, szende szépen,
Pajzán, kecses negéddel néhanapján
És káprázatos királyasszonyképpen.
Dapsy Gizella Nil – Még…
Nagynéha még suhanva visszajár
Kísérteni egy álom-emlék.
Nagynéha még indulni készülő
És mennék, mennék…
Még hívogatják kóbor lelkemet
Ezüstködös fénypászmás éjek.
Néma szívembe dalt a csillagok
Még hintenének.
Valaki még tán fellobbantaná,
szemem kihamvadt, beteg fényét,
Mosolyos, tiszta, halkszavú öröm
Alvó reményét.
Még tudnék lágyan, lopva, remegőn,
Imás gyönyörrel csókot adni.
… Jó Istenem! Még tudnék fiatal,
Fehér maradni…
