Kínos ügy, no. Szerencsére nem túl feltűnő – pláne ha nem is beszélünk róla. Mert látszani ugye nem látszik.
És hát nem jár az minden földi halandónak – ha a természet nem volt elég bölcs, kénytelen az ember bölcsebb lenni, és kiiktatni az olyan, férfilétet több rendben is megnehezítő problémát, mint a női orgazmus. Mondjuk, legkézenfekvőbben fizikailag, pszichésen meg feltétlenül.
Hol így, hol úgy – kultúrája válogatja, de végülis világszerte elsöprő sikerrel.
Mint tudjuk, a feminizmus az a „radikális” eszme, miszerint a nő is ember; ahogyan a férfi is, (és a kettőt egyenlő jogok illetik meg a
Egy férfiak gondolkodására szabott képben él ma a társadalom, és igazából a történelemben ez mindig így volt, kivéve a matriarchális társadalmakat, amiről viszont alig van emlékünk. Ezt szokták is érvként felhozni, hogy a patriarchális társadalom továbblépés a matriarchátushoz képest. Ezt én nem nagyon tudom elfogadni.
„Lényegében Mrs. Pontellier lassan rájött, miféle hely van számára, mint egyszeri és megismételhetetlen emberi lény számára kijelölve az univerzumban, és egyúttal felismerte a különbséget a
Mivel – elveinkből nem leadva, de – mi is szeretnénk a célközönség minél több tagját érdeklő tartalmat nyújtani olvasóinknak, rendszeresen megnézzük a népszerű internetes női magazinokat, köztük a különösen sok embert (a mi egyelőre ötezres táborunkhoz képest majdnem 29 ezer főt) vonzó Feminát. (Mely, igaz nem tartalmi, hanem formai érdemek miatt, de volt „az év honlapja” is.) A szép elnevezés és a lehetséges asszociáció ellenére mi (egy-két alkalmi cikk kivételével) inkább antifeminista tartalmat találunk rajta, sokszor a férfiak számára is sértő előadásmódban. Most pl. nem tudunk szó nélkül elmenni a „Mesteri oráltrükkök, melyekkel magadhoz láncolhatod a párod (18+)” című cikk stílusa mellett, melynek alcíme ráadásul: „Soha nem akar majd elhagyni.”
Régebben olvastam egy könyvet, amelyet akkor teljesen készpénznek vettem: Dr. Marianne J. Legato „Miért nem emlékeznek a férfiak, és miért nem felejtenek a nők?” c.
Valamelyik nap beszélgettem egy pszichológussal. Ő azt mondta, hogy szerinte manapság a férfiak nehezebb helyzetben vannak, mint a nők. Először nem értettem. Miért lennének a férfiak nehezebb helyzetben, mikor köztudott, hogy a nőknek manapság sokkal több „szerepkörnek” kell megfelelni? Elkezdett foglalkoztatni ez a kérdéskör.
Úgy látom, vezető politikusaink fantáziája kimeríthetetlen a legújabb bűnbakok, a „gyermektelenek” megregulázását illetően. A gyermektelenségi adó a kívánt módon nem jött össze, sebaj, akkor találjuk
Vannak a nők, akik ilyenek meg olyanok, de egyszer csak egyformák lesznek. Egy tükörben, amit a szeretett ember tart eléjük, valami olyat látnak, ami sehogy sem illik ahhoz a képhez, amit ők magukról tudnak. Ebben a tükörben a nők irányításra szorulnak, döntésképtelenek, információhiányban szenvednek, alig szerethetők, követelőzők, nem jól kommunikálnak, nem törődnek eleget a környezetükkel, szeretteikkel.
Idén anyák napja és a munka ünnepe is május 1-jére esett. Ennek apropóján érdemes elgondolkodni azon, milyenek ma egy családos nő lehetőségei Magyarországon a munkavállalás tekintetében, és mit tehetünk, hogy a helyzet javuljon.
