Puzsér Róbert Hogyha lesz egy lányom című cikkében (MN, augusztus 4.) miközben szándéka szerint fontos társadalmi jelenségek kapcsán töri meg a hallgatást, és nagy életbölcsességeket csöpögtet képzelet- és reménybeli ivadéka fejébe, derékig gázol olyan nemi sztereotípiákban, amelyek már száz évvel ezelőtt sem működtek, ma pedig végképp nem szolgálják egy lány- vagy fiúgyermek érdekeit.
Vannak-e férfi(as) értékek? Hogyan változnak a férfiakkal szembeni elvárások, és a férfiak mit gondolnak erről? Milyen társadalmi kihívásokkal kell szembenézniük a férfiaknak? Hogyan járulhatnak hozzá a férfiak a nemek közti egyenlőséghez? – többek között e kérdéseket járta körül a Friedrich-Ebert-Stiftung március 25-én tartott rendezvénye.
(A beszámoló első része itt olvasható.) A szünet után némileg megfogyatkozott közönséggel (sokan valószínűleg Eve Enslerre voltak csak kíváncsiak) a kiállításmegnyitókkal folytattuk a programot. A
A lányaim születése után otthon maradtam, ami egyértelmű döntés volt a 90-es évek közepén. Es otthon is ragadtam, majd most, húsz évvel később újra beültem az iskolapadba, hogy bepótoljam, vagy legalább is megpróbáljam bepótolni az elmúlt két évtizedet.
Június harmadik vasárnapja Apák Napja. Erre való megemlékezésképp egy nagyon kedves édesapa jelenleg íródó, nagyon jó blogját ajánlom figyelmetekbe : http://apamokus.blogspot.hu/ Magam már hónapok óta
Mi legyen a gyerek neve? Egy abszurd jogi helyzetet mutat be egy olvasónk…
Vannak a nők, akik ilyenek meg olyanok, de egyszer csak egyformák lesznek. Egy tükörben, amit a szeretett ember tart eléjük, valami olyat látnak, ami sehogy sem illik ahhoz a képhez, amit ők magukról tudnak. Ebben a tükörben a nők irányításra szorulnak, döntésképtelenek, információhiányban szenvednek, alig szerethetők, követelőzők, nem jól kommunikálnak, nem törődnek eleget a környezetükkel, szeretteikkel.
Idézet „Feminizmus” c. leveléből (In A világ így megyen c. válogatás) „Így négyszemközt megmondhatom neked, kislányom, hogy én azt hiszem, ha akarod, ha nem, te
Az apák napja eredete 1909-re nyúlik vissza, amikor is egy amerikai polgárháborús veterán lánya, Sonora Smart Dodd Spokane-ben, Washington államban az anyák napi beszédet hallgatva arra jutott, hogy korán megözvegyülő, hat gyermekét egyedül felnevelő apja is megérdemelne hasonló tiszteletadást.
