Június harmadik vasárnapja Apák Napja.
Erre való megemlékezésképp egy nagyon kedves édesapa jelenleg íródó, nagyon jó blogját ajánlom figyelmetekbe :
Magam már hónapok óta kitartó figyelemmel követem a srác küzdelmét, aki nehéz helyzetében is ilyen figyelemmel és szeretettel ír gyermekeiről, családjáról.
Szerintem sok mélyen érző apa van, csak valahogy a hétköznapokban magukba zárják ezeket az érzéseket.
S talán csak akkor kerül felszínre ez a mély, amikor valamely más dolog kapcsán (mely az ő esetében sajnos egy súlyos betegség) belefognak egy blogba.
És ilyenkor persze az is mindjárt ott motoszkál az ember fejében, hogy amikor annyi pocsék szülő szaladgál a világban,
akkor pont egy ilyen remek apa küzd azért, hogy felnevelhesse a három kicsi gyermekét – micsoda fintora ez a sorsnak.
Bízzunk benne, hogy nem véletlenül mérte rá a sors ezt a kihívást, és ha lehet, minden szempontból megerősödve, az egész család hasznára válva tudják legyőzni a kórt.
Hajrá, APAMÓKUS !
