(A beszámoló első része itt olvasható.)
A szünet után némileg megfogyatkozott közönséggel (sokan valószínűleg Eve Enslerre voltak csak kíváncsiak) a kiállításmegnyitókkal folytattuk a programot.
A Norvég Nagykövetség kiállítása („Norvégia az egyenlő esélyek országa”) kapcsán Tove Skarstein nagykövetasszony elmondta, hogy 2013 nem csak számunkra, magyar nők számára jelentős évforduló, hanem a norvég nők számára is: Norvégiában éppen 100 éve fogadták el a női választójogot. A női kvótáért a 70-es években indult a küzdelem, 50-50% a céljuk. A kvóta, hangsúlyozta Skarstein, nem arról szól, hogy inkompetens nőket tegyünk a pozíciókra, hanem arról, hogy a kompetens nőknek legyen joguk a képességeiket kibontakoztatni. Ennek egyik akadálya azonban a kettős teher: így tehát ha több nőt akarunk a közéletben, több férfira van szükség a gyerekszobában és a konyhában, jelentette ki. Szavait vastaps követte.
A nagykövetasszony után Acsády Judit, a „100 éve volt Budapesten a Nők Nemzetközi Választójogi Szövetségének kongresszusa” című kiállítás egyik létrehozója lépett a színpadra. A prominens eseményt szervező ISWA-t (International Women’s Suffrage Alliance) 1902-ben Washingtonban alapította Carrie Chapman Catt amerikai feminista. A szervezet 1904-ben Berlinben, 1906-ban Koppenhágában, 1908-ban Amszterdamban, 1909-ben Londonban, 1911-ben pedig Stockholmban tartotta kongresszusait, ezek után következett az 1913-as budapesti. Ezek célja a nők alárendelt státuszának megszüntetése volt, melynek a szavazati jog csak egyik eszköze. Az amszterdami kongresszus jelmondata: „fogjunk össze politikai és vallási hovatartozástól függetlenül mindenkivel, aki támogatja a céljainkat.” A londonié: „teremtsük meg a nemzetközi feszültségek békés rendezésének szellemiségét a politizálás világában.” A stockholmié: „a nem ne lehessen alapja semmilyen megkülönböztetésnek.” A budapestié pedig: „a választójog felelősség” – azaz, a választójoggal el lehetne érni, hogy beleszólhassunk a közélet legfontosabb dolgaiba. Barátság, szolidaritás fűzte össze a résztvevőket, a Feministák Egyesülete még évtizedek múlva is kapott meleg szívű leveleket, amelyben szeretettel emlékeztek meg a résztvevők a kongresszusról és a magyarországi fogadtatásról.
Elekes Irén Borbála, a kiállítás másik összeállítója Boldizsár Kata Piroska női könyvgyűjteményéről, a Széchenyi Könyvtárban elhelyezett Magyar Asszonyok Könyvtáráról beszélt. Zirzen Janka munkatársa így akart hozzájárulni a nőmozgalomhoz.
Az 1913-as budapesti kongresszus teljes társadalmi támogatottságot élvezett: a nemek, osztályok, pártok, felekezetek közti különbségeket rövid ideig át tudták hidalni. A kongresszus 1913. június 15. és 20. között zajlott. Ez idő alatt érkezett a távirat, hogy a norvég nők megkapták a választójogot, ez tovább emelte az esemény hangulatát.
Elekes Irén Borbála 2009 óta a civilrádióban (www.civilradio.hu) nőtörténeti műsort vezet, melynek címe Mindent a nőkről. Közölte az örömhírt, hogy az archiválásnak köszönhetően december 1-től visszamenőleg az összes adás utolérhető lesz, köztük a 2013. május 24-én az OSZK-ban az 1913-as kongresszus emlékére rendezett konferencia teljes felvételi hanganyaga is.
A kongresszuson megtekinthető volt még a JÓL-LÉT Alapítvány „Látható apák – avagy a férfiak otthon is működnek” című kiállítása, a Nőkért Egyesület „A magyar feminizmus története” című kiállítása, valamint az intézményben és intézményen kívül szült édesanyák által kezdeményezett és létrehozott, „A szülés valódi természete” című vándorkiállítás.
Fotók: Antoni Rita, Születésház Egyesület
FOLYT. KÖV.
