Phoenix Polgári Társulás Archívum - Oldal 2 a 3-ből

Eszménykép, elvárás és gyakorlat. A kora újkori főúri asszonyok mindennapi élete

A késő középkori és a kora újkori nőkés asszonyok helyzetét kutatók érdekes jelenséggel találkoznak: az elméleti munkákban kifejtett női eszményképegy egészen más, bár ideális nőt mutat: mélyen vallásos, termékeny, szófogadó, férjét és családját imádó, saját véleménnyel nem, vagy csak részben rendelkező. A mindennapiélet viszont pont ebben a korban sokkal több praktikus elvárást kívánt meg. Az előadás megpróbálja elemezni az elméleti álláspontokat és összevetniőket a törökkori Magyar Királyság területén élő asszonyokkal, konkrét személyisé-gek példáján. Röviden szó lesz a jogi helyzetükről, lehetőségeikről, műveltségükről és tevékenységükről a gazdaság, művelődés, vallás stb. területén.

Kereszteződő identitások. Közelítések Szenes Erzsi művészetéhez

Szenes Erzsi (1902–1981) mint csehszlovákiai (ésszlovákiai) magyar költő és újságíró, a pálya első felében egyfelől a szlovenszkói magyar értelmiség egyikmeghatározó alakja, majd megéli és bejárja a többszörös marginalizáltság, kiközösítés és ﬁzikai megsemmisíthetővé tétel lehetőségének stációit, majd izraeli magyar írókéntmondja és formálja újra élettörténetét. A tanulmány Szenes Erzsi írásainak újraértelmezéséhez kíván szempontokatadni, elsősorban a többes identitás kiépülésére, a többesnyelvi kultúrához való tartozás hatására, az otthontalanságés a határtapasztalat jelzéseire – szoros összefüggésben aHolokauszt traumájának elbeszélhetetlenségével – a patriarchális hagyományhoz való ambivalens viszony nyelvimegformáltságára koncentrál. A dolgozat célkitűzése, hogya szerzőre irányuló fókuszt tegye lehetővé, és megpróbáljakinyitni a kutatások további irányait.

Az utolsó úr. Szenes Piroska elfeledett regénye

Szenes Piroska Az utolsó úr című regé-nyében a szereplők szexuális identitása a társadalmi szerepvonatkozásában alakul, és a társadalmi kapcsolatok függvé-nyében helyettesítődik be a fokalizációnak megfelelő módon. A szöveg abban érdekelt, hogy fenntartsa a szereplőknemi jegyeinek ambivalenciájából fakadó feszültséget anarratív eljárásokon keresztül, részint magában a fabulában,a fabulát megszakító leírásokban, s az elbeszélés váltakozónéző pontjain keresztül. Ez a fajta összetett elbeszélésmód,ahogy a nőiség kérdésének problematizálása is, ismeretlen akorabeli szlovákiai magyar regényekben.

A magyarlakta régiók „családi” ügyei. Az életvezetési tréningek tapasztalata

Beszámoló a 2010-2013-as években megvalósult élet-vezetési tréningek tapasztalatairól és fontosságáról. A be-számoló tartalmaz egy rövid ismertetőt a coachingról, mintszakterületről és annak módszereir ől, eszközeiről. A szlovákiai magyar nők számára meghirdetett foglalkozások célja a „saját magunkkal szembeni felelősségvállalás” témakörköré épült, szakszerűen felépített foglalkozás megvalósításavolt. A foglalkozások iránt volt érdeklődés és a visszajelzé-sek nagyon pozitívak voltak.

Nyelvtani nem, női foglalkozásnevek és gender

Cikkünkben tudománytörténeti áttekintést adunk a nemek és a nyelvhasználat összefüggéseiről,kitekintéssel a nyelvtani nem fogalmára és funkciójára, valamint a társadalmi nem gendernyelvészeti deﬁníciójára. Eztkövetően szociolingvisztikai megközelítésben tárgyaljuk, milyen kapcsolat van a női foglalkozásnevek és presztízsükközött, illetve hogyan függ össze a nők megszólítása társadalomszociológiai kérdésekkel. Megállapításainkat kiterjesztjük a feminista nyelvészet, a gendernyelvészet és a társadalmi nyelvészet területeire, példákkal alátámasztva a sajtóbólés a mindennapi nyelvhasználatból (pl. blogok és topikok).

Mi a nő? A biológiai és a társadalmi nem megkülönbӧztetéséről

a férfiak és a nők nagyban külӧnbӧznek egymástól – halljuk és mondjuk is nemegyszer, mikӧzben ezt a megállapítást alapvető evidenciaként fogjuk fel, ugyanakkor kӧzhelynek, banalitásnak tartjuk. Ha azonban alaposabban elgondolkodunk ezen a tézisen, kӧnnyen megállapíthatjuk, hogy egy sor, banálisnak egyáltalán nem mondható kérdést vet fel, pl. ilyeneket: miben jelennek meg konkrétan ezek a külӧnbségek, milyen természetűek és milyen mértékűek, mely tényezők által meghatározottak, ill. miből erednek és milyen kӧvetkezményekkel járnak. a fentebb említett és hasonló kérdések vizsgálatával külӧnféle tudományágak már korábban is foglalkoztak, azonban a leginkább lényegbe vágó kérdés feltevése, amely a nemek kӧzӧtti – vélt vagy valós – külӧnbségek társadalmi megítélését helyezi a figyelem kӧzpontjába, a feminista mozgalom második hullámának kibontkozásával és a feminista elmélet, ill. a feminista eszmerendszer kialakulásával hozható ӧsszefüggésbe. Simone de Beauvoir, a francia egzisztencialista filozófusnő, írónő A második nem című nagyhatású munkájában új formában és új értelmezésben fogalmazza meg a kérdést – mi a nő? –, amikor arra keresi a választ, hogy: „mennyiben befolyásolta sor sunkat az a tény, hogy nők vagyunk? milyen esélyekkel indultunk, és milyen esélyeket tagadtak meg tőlünk? (…) Hogyan teljesítheti ki énjét egy emberi lény a nő helyzetében?” nevezetesen: mit is jelent az egy emberi lény számára, hogy nő? Beauvoir, habár explicit módon nem használja a társadalmi nem fogalmát, világosan utal arra, hogy nőnek lenni nem csupán biológiai adottságot, hanem sokkal inkább társadalmi meghatározottságot jelent, amint azt az azóta szállóigévé vált mondatában megfogalmazza: „az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik”. Habár Beauvoir említett műve keltezése óta tӧbb mint fél évszázad telt el, a Második nem-et manapság is a „gender (társadalmi nem) tudománya szisztematikus alapvetésének tekinthetjük; a nők helyzete, élete bizonyos részletekben változott ugyan, de ez csak hangsúlyeltolódást jelent a koncepcióban: ti. a nők törvényi, jogi értelemben egyenlővé váltak a férfiakkal (társadalmilag felszabadították őket), ez az eltartott (anyagi értelemben függő) és a magukat eltartani képes (anyagilag független) nők arányának módosulását jelenti, az utóbbiak javára“.

Adalékok a női divat újításainak korabeli társadalmi megítéléséhez – különös tekintettel a rövid haj (bubifrizura) fogadtatására a 20. század első felében

A nők esélyegyenlőségre törekvése a huszadik század első felében a divat terén is megjelent, ennekegyik látható jelét, a rövid hajviseletet a korabeli sajtó lázadásként, a nők hagyományos társadalmi szerepét veszélyeztető tényként mutatta be. E tanulmány a Rozsnyón kiadott Sajó-Vidék című regionális lap idevágó írásait mutatja be.

A magyarországi feminista megmozdulások története

„A férfiuralom dolgoztatja a nőket,” állapította meg a 2012. december 9- én Budapesten rendezett Feminista Közösségi est egyik szereplője. Kijelentése több kontextusban is megállja a helyét, én az irodalmi és történelmi műveltség megszerzésében vélem különösen relevánsnak. egy 2009 májusa óta önkéntes alapon működő magyar feminista honlap, a nőkért.hu főszerkesztőjeként, a prominens feminista lap, a Ms. Magazine top 100- as listájának mintájára ajánlott irodalomlistát állítottam össze olvasóink számára. pár évvel később egy budapesti székhelyű, többnemzetiségű feminista csoport, a radical Queer affinity Collective a magyar feminizmus történetének bemutatására kért fel kiállítás formájában. e két projekt megvalósítási ideje alatt a lehető legkonkrétabban megtapasztaltam az addig sem ismeretlen tényt, miszerint az, aki meg akarja ismerni a női irodalmi és történelmi hagyományt, lényegében dupla tanulásra kényszerül; a közoktatás által ugyanis csak részleges ismereteket szerez, mindössze a férfikánon és a férfitörténelem válik a műveltsége részévé. Ha az egyén meg akarja ismerni a női szerzőket és a nők jogaiért küzdő történelmi szemé- lyeket, kénytelen a nulláról kezdeni a tanulást, kutatást – amiben nincs is könnyű dolga, mert noha a magyar nőírókról egyre több tanulmány(kötet) lát napvilágot, a hazai nőjogi törekvéseket feldolgozó átfogó mű magyar nyelven a mai napig nem született. 2 az utóbbi ismereteket a különböző válogatáskötetekben – melyek ritkán különítik el a kimondottan feminista és a szimplán női témákat – megjelent tanulmányokból és folyóiratokból lehet összegereblyézni. Jelen tanulmány a nőkért egyesület „a magyar feminizmus története“ című vándorkiállítása kísérőjeként született, és megírása után úgy érzem, a kutatás és a vonatkozó szakirodalom áttekintése leginkább csak a felderítetlen tudásanyag roppant mennyiségével szembesített.
Elöljáróban két dolgot szeretnék tisztázni, az első egy elméleti, a má- sodik pedig egy gyakorlati kérdés. egyrészt a feminizmus az a társadalomkritikai eszme, illetőleg tudományos szemléletmód, amely felismeri, hogy a nők nemüknél fogva szisztematikus hátrányokat szenvednek el a társadalomban, a nyilvános és a magánszférában egyaránt, és amely – optimális esetben ugyan figyelembe véve az interszekcionalitás jegyében az egyéb társadalmi különbségek (faj, etnikum, osztály, vallás, szexuális orientáció, fogyatékosság, stb.) okozta meghatározottságokat és hátrányokat is – deklarálja az imént említett egyéb társadalmi különbségeken túl, pontosabban azokon belül pluszban megjelenő, azokat mintegy átszelő specifikus női problémák és érdekekés társadalomtudománynak van feminista irányzata, sőt, létezik feminista földrajz is; vagy a mozgalom keretében, aktivizmus formájában. a feminizmus egyes irányzatai a kialakult egyenlőtlenségek vélelmezett okaiban és a javasolt megoldásokban különböznek. Magyarországon azonban ezek a megmozdulások kisebb mérete és a hozzáférhető szakirodalom szűkössége miatt, nem különültek el. létezését, és azok megoldására, illetve érvényesítésére törekszik. E törekvések történhetnek a tudományos élet berkein belül – mára minden humán és társadalomtudománynak van feminista irányzata, sőt, létezik feminista földrajz is; vagy a mozgalom keretében, aktivizmus formájában. A feminizmus egyes irányzatai a kialakult egyenlőtlenségek vélelmezett okaiban és a javasolt megoldásokban különböznek.

Tapasztalat és sztereotípia. Az anyaság szociális kontextusai

Az utódok nemzése és felnevelése olyan fontos részét képezi az ember és az emberi társadalom életének, hogy nem csodálkozhatunk, ha a legkü- lönfélébb mítoszok, mágikus szertartások, előítéletek és tudományos igazságok, sőt jogi eljárások és törvények is kapcsolódnak hozzá. annak a biológiai ténynek, hogy a gyermeket csak a női test tudja „előállítani”, kü- lönböző társadalmi struktúrákban és különböző kultúrákban eltérő hatása van a nők társadalmi helyzetére. a társadalom elképzelése arról, hogyan kell anyának lenni, egyes történelmi időszakokban változott, és változik ma is. ezek az elképzelések tartalmaznak generációkon át öröklődött „örök igazságokat”, de aktuális „tudományos” ismereteket is.
Az anyasághoz ma nálunk sok súlyos döntés kapcsolódik: mikor és hány gyermekünk legyen, hogyan hangoljuk össze a felnőttek szakmai és egyéni érdekeit a gyerekekről való gondoskodással, hogyan biztosítsuk anyagilag és szellemileg gyermekeink és a magunk jólétét stb. a társadalom szerkezetében végbemenő változások újabb és újabb kérdéseket vetnek fel, amelyekre a régi receptek nem adnak megfelelő választ. ebben az értekezésben megpróbálunk feltérképezni néhány olyan sztereotip elképzelést, amely feleslegesen megnehezíti az egyébként is igen összetett anyai gyakorlatot.

A nemi szerepek és a nemi szocializáció

A nemek közötti egyenlőség megvalósítása nélkül elképzelhetetlen egy igazságos, demokratikus társadalom kialakulása, ennek viszont az alapvető feltétele az, hogy az emberi jogokat azok legteljesebb mértékében elfogadjuk és respektáljuk. a nők jogi (de jure) és gyakorlati (de facto) egyenrangúsága között még mindig nagy a különbség. a női jogok elismerése ugyanis nem jár automatikusan azok betartásával és respektálásával a társadalom intézményei, sem egyénei, tagjai által. a nők egyenrangúságának az élet minden területén sok akadálya van, melyek egyike a nemi sztereotípiák megléte. a nemi sztereotípiák a hatalom informális szerkezetének részei, és ez a hatalmi rendszer a társadalmat két részre osztja, a nyilvános és a személyes szférára. ez a bipolaritás szembeállítást is jelent. a nyilvános szférát a férfihez kapcsolja, a szemé- lyeset a nőhöz, miközben az utóbbi az előbbinek alárendelt szerepben jelenik meg. a két oldalnak megfelelően oszlanak el azok az elvárások, döntési kompetenciák és a felelősség fajtái, amelyeket a nőknek és a férfiaknak tulajdonítanak.