a férfiak és a nők nagyban külӧnbӧznek egymástól – halljuk és mondjuk is nemegyszer, mikӧzben ezt a megállapítást alapvető evidenciaként fogjuk fel, ugyanakkor kӧzhelynek, banalitásnak tartjuk. Ha azonban alaposabban elgondolkodunk ezen a tézisen, kӧnnyen megállapíthatjuk, hogy egy sor, banálisnak egyáltalán nem mondható kérdést vet fel, pl. ilyeneket: miben jelennek meg konkrétan ezek a külӧnbségek, milyen természetűek és milyen mértékűek, mely tényezők által meghatározottak, ill. miből erednek és milyen kӧvetkezményekkel járnak. a fentebb említett és hasonló kérdések vizsgálatával külӧnféle tudományágak már korábban is foglalkoztak, azonban a leginkább lényegbe vágó kérdés feltevése, amely a nemek kӧzӧtti – vélt vagy valós – külӧnbségek társadalmi megítélését helyezi a figyelem kӧzpontjába, a feminista mozgalom második hullámának kibontkozásával és a feminista elmélet, ill. a feminista eszmerendszer kialakulásával hozható ӧsszefüggésbe. Simone de Beauvoir, a francia egzisztencialista filozófusnő, írónő A második nem című nagyhatású munkájában új formában és új értelmezésben fogalmazza meg a kérdést – mi a nő? –, amikor arra keresi a választ, hogy: „mennyiben befolyásolta sor sunkat az a tény, hogy nők vagyunk? milyen esélyekkel indultunk, és milyen esélyeket tagadtak meg tőlünk? (…) Hogyan teljesítheti ki énjét egy emberi lény a nő helyzetében?” nevezetesen: mit is jelent az egy emberi lény számára, hogy nő? Beauvoir, habár explicit módon nem használja a társadalmi nem fogalmát, világosan utal arra, hogy nőnek lenni nem csupán biológiai adottságot, hanem sokkal inkább társadalmi meghatározottságot jelent, amint azt az azóta szállóigévé vált mondatában megfogalmazza: „az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik”. Habár Beauvoir említett műve keltezése óta tӧbb mint fél évszázad telt el, a Második nem-et manapság is a „gender (társadalmi nem) tudománya szisztematikus alapvetésének tekinthetjük; a nők helyzete, élete bizonyos részletekben változott ugyan, de ez csak hangsúlyeltolódást jelent a koncepcióban: ti. a nők törvényi, jogi értelemben egyenlővé váltak a férfiakkal (társadalmilag felszabadították őket), ez az eltartott (anyagi értelemben függő) és a magukat eltartani képes (anyagilag független) nők arányának módosulását jelenti, az utóbbiak javára“.
