A késő középkori és a kora újkori nőkés asszonyok helyzetét kutatók érdekes jelenséggel találkoznak: az elméleti munkákban kifejtett női eszményképegy egészen más, bár ideális nőt mutat: mélyen vallásos, termékeny, szófogadó, férjét és családját imádó, saját véleménnyel nem, vagy csak részben rendelkező. A mindennapiélet viszont pont ebben a korban sokkal több praktikus elvárást kívánt meg. Az előadás megpróbálja elemezni az elméleti álláspontokat és összevetniőket a törökkori Magyar Királyság területén élő asszonyokkal, konkrét személyisé-gek példáján. Röviden szó lesz a jogi helyzetükről, lehetőségeikről, műveltségükről és tevékenységükről a gazdaság, művelődés, vallás stb. területén.
