Egy izgalmas és erős cikk jelent meg a 444.hu-n a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány szexedukációs programjáról. A Yelon.hu az év honlapja lett, de szerintünk az év kezdeményezése is.
Tegnap nyílt meg Budapesten, az Erzsébet krt. 13. alatt harmadik alkalommal a Mennyit érsz? című interaktív kiállítás, amely a kiskorúak prostitúcióba kerülésének problémájára hívja fel a figyelmet. A kiállítás március 24. szombat este 20 óráig tekinthető meg.
A heteroszexuális nők nem elhanyagolható hányada számára a szex nem öröm, hanem szorongás forrása. Ennek oka, hogy az elvárás az, hogy a nők ne a saját élvezetüket keressék, hanem az, hogy „bevállalósak” legyenek.
„Vegyen magának guminőt!” – szoktuk mondani az olyan férfira, aki csendes, szolgalelkű társra vágyik. Lehet, hogy félig viccnek szánjuk, a tudomány azonban már ennél is tovább ment: 2050-re nem hogy a felfújható játékfigurákkal, hanem egyenesen a robotokkal való szex válik természetes jelenséggé dr. Ian Pearson brit futurológus szerint. Azt, hogy ez nem üres spekuláció, világosan jelzi, hogy akadnak férfiak, akik „élethű” és „anatómiailag pontos” szexbabát tartanak a „feleségüknek”, és ezzel párhuzamosan mozgalom indult a „technoszex” ellen.
Annyira azért nem forog a gyomrom, mint E. L. James fércművétől, annyira veszélyesnek nem tartom, de értelmét sem látom a szövegnek. Többször tettem le tanácstalanul a könyvet, azzal a halk kérdéssel: mit akar Mérő Vera?
Rémes. Hajmeresztő. Elkeserítő. Nyomasztó. Folytassam, vagy már egyértelmű, hogy E. L. James Alkonyat-fanfictionnek indult bestselleréről beszélek?
Ismerem Sztankay Ádámot. Olyan 10 éves forma kisgyerek volt, amikor az ELTE Budaörsi Kollégiumából, a Dayka Gábor utcától a Múzeum körúti ELTE TTK -ra járva néha együtt utaztunk a 40-es buszon – ő az édesapjával, én egyedül.
Úgy gondolom, reagálnom kell a Velvet cikkére, melynek láttán/olvastán a fejemet fogtam… Leszögezem, szerintem – a róla szóló cikkel együtt! – borzasztó ez a feminista
