Ismerem Sztankay Ádámot. Olyan 10 éves forma kisgyerek volt, amikor az ELTE Budaörsi Kollégiumából, a Dayka Gábor utcától a Múzeum körúti ELTE TTK -ra járva néha együtt utaztunk a 40-es buszon – ő az édesapjával, én egyedül.
Ismerem Sztankay Ádámot. Amikor a 168 óra hetilap egyes számait „szúrópróbaszerűen” vettem már csak meg (előtte előfizetője is voltam) , és riportjaival bennük gyakorta találkoztam – és színvonalas írásokként, szívesen olvastam azokat.
De a mai Sztankay Ádámot nem ismerem. Aki a szleng össze frázisát, újságírói baklövését képes egybegyúrni egy posztban csak azért, hogy a pornográfiát elfogadottabbá, emberibbé tegye – őt még nem ismerem.
Remélem, 20 év múlva is belefutok még Sztankay Ádámba, és akkorra megint ismerősként üdvözölhetem, aki tudja, hogy mi a dörgés… Vagy már én sem.
Mindegy végülis, hogy melyik verziót – de valamelyiket feltétlenül és nagyon remélem.
