Új írásában Jo T vizsgálja Elizabeth Day korábbi cikkének azt az állítását, miszerint a férfiak „az új második nem” és nagyon félrevezetőnek találja, hogy Day nem veszi figyelembe a patriarchális struktúrák szerepét a férfiak problémái előidézésében, hanem azokért a feminizmust hibáztatja.
Június harmadik vasárnapja Apák Napja. Erre való megemlékezésképp egy nagyon kedves édesapa jelenleg íródó, nagyon jó blogját ajánlom figyelmetekbe : http://apamokus.blogspot.hu/ Magam már hónapok óta
Egy férfiak gondolkodására szabott képben él ma a társadalom, és igazából a történelemben ez mindig így volt, kivéve a matriarchális társadalmakat, amiről viszont alig van emlékünk. Ezt szokták is érvként felhozni, hogy a patriarchális társadalom továbblépés a matriarchátushoz képest. Ezt én nem nagyon tudom elfogadni.
Férfi létemre a két nemet elsősorban egyenlőnek tartom, a különbségeikkel együtt, – felismerem, hogy a férfi neműek kiváltságosak, és ez az egyik alapja a társadalmunk
Az apák napja eredete 1909-re nyúlik vissza, amikor is egy amerikai polgárháborús veterán lánya, Sonora Smart Dodd Spokane-ben, Washington államban az anyák napi beszédet hallgatva arra jutott, hogy korán megözvegyülő, hat gyermekét egyedül felnevelő apja is megérdemelne hasonló tiszteletadást.
