Új írásában Jo T vizsgálja Elizabeth Day korábbi cikkének azt az állítását, miszerint a férfiak „az új második nem” és nagyon félrevezetőnek találja, hogy Day nem veszi figyelembe a patriarchális struktúrák szerepét a férfiak problémái előidézésében, hanem azokért a feminizmust hibáztatja.
Június harmadik vasárnapja Apák Napja. Erre való megemlékezésképp egy nagyon kedves édesapa jelenleg íródó, nagyon jó blogját ajánlom figyelmetekbe : http://apamokus.blogspot.hu/ Magam már hónapok óta
Az utóbbi évben, de még inkább az utóbbi hónapokban az abortusz kérdése jelentős változásokon ment keresztül, kevés nyilvánosságot kapva. A 2012. január elsejétől érvényes új
Ismét kiderült: a pártpolitikai érdekek jóval fontosabbak ma Magyarországon, mint a nők egészsége. Egy hete jelentették be, hogy hamarosan elérhető lesz az abortusztabletta, ám azóta nemcsak ellentmondásos hírek érkeznek arról, hogy eljut-e valaha a kórházakig, hanem az is látható: a kereszténydemokraták újra megragadják a lehetőséget, hogy politikai presztízskérdést csináljanak az ügyből.
Az abortusszal kapcsolatos viták során mindig vannak, akik moralizálni kezdenek, és azzal „érvelnek” az abortusz ellen, hogy a fiatal lányok (természetesen csak a lányok…) már
2007-ben lett harminc éves a német nyelven megjelenő Emma, a világ egyetlen független feminista folyóirata. Az évforduló tiszteletére a lapot, valamint alapítóját és szerkesztőjét, Alice Schwarzert olyan közismert és közszeretetnek örvendő nők köszöntötték, mint a Német Szövetségi Köztársaság (első női) kancellárja, Angela Merkel, az irodalmi Nobel díjas Elfriede Jelinek, valamint a népszerű humorista, Anke Engelke.
I. Nőirodalom és nőkép a 19. század második felében és a 20. század elején Évek óta foglalkoztat a kérdés: hová tűntek a nők az irodalomból?
1848/49-ben szépszámmal akadtak olyanok, akik nem a hagyományos női, hazafias feladatokat akarták ellátni (sebesültek ápolása, főzés a katonákra), hanem harcolni akartak. A rendkívüli körülmények a nőknek nagyobb mozgásteret adtak, „női szerepükből” való kilépést engedélyeztek. Sokukról csak a sebesülésekor, véletlenül derült ki női mivolta.
Egy férfiak gondolkodására szabott képben él ma a társadalom, és igazából a történelemben ez mindig így volt, kivéve a matriarchális társadalmakat, amiről viszont alig van emlékünk. Ezt szokták is érvként felhozni, hogy a patriarchális társadalom továbblépés a matriarchátushoz képest. Ezt én nem nagyon tudom elfogadni.
A nőnap eredetileg nem egy csokor hóvirágról szólt … s nem is a konyharuháról. (Legmegrázóbb nőnapi emlékem, amikor az ország legnagyobb egyetemén csinos kis pohártörlőt kaptunk mi, nők, ajándékba.)
