Mit jelent valójában a feminizmus? (BCool Magazin)

Olvasási idő
7perc
Eddig olvastam

Mit jelent valójában a feminizmus? (BCool Magazin)

március 09, 2021 - 18:57
Szöllősi Tímea cikke a BCool Magazinban. Megjelent 2021. március 7-én.

Mindannyian ismerjük ezt a szót, mégis mintha nem mindenkinek ugyanazt jelentené. Sokan azt hiszik, hogy a feminizmus a férfigyűlöletről szól, de tévednek, mert a feminista mozgalom nincs semmilyen kapcsolatban a gyűlölettel. Sőt!

A köztudatban az az előítélet alakult ki, hogy az a nő, aki feminista, biztos, hogy erőszakos, férfigyűlölő és világuralomra tör. Sokan éppen emiatt a félreértelmezés miatt nem merik magukat feministának vallani, jóllehet maguk is hisznek a mozgalom célkitűzéseiben. De a feminizmus nem törekszik nőuralomra, és a férfiakat sem utálja, csak egy jobb világot szeretne, amelyben az egyenlőségen és a szolidaritáson van a hangsúly.

 

A feminizmus egykor

A XX. század eleji antifeminista képeslapokon nagyon jól megfigyelhető a férfiak rettegése a felvilágosult nőktől, akik éppen a szavazati jogukért küzdöttek. Ezeken olyan kifigurázott elképzeléseket láthatunk, amelyeken kisbabával az oldalán a férfi egy dézsában mos, miközben a felesége nadrágban szivarozik. Vagy olyannal is találkozhatunk, amely azt a férfit ábrázolja, akinek karon ülő gyermekeivel otthon kellett maradnia, mert a felesége szégyenszemre szavazni ment. „A korai feminizmusnak szép számban voltak férfi támogatói is, a férfiak nagyobb része azonban valószínűleg attól félt, hogy ha a nők több jogot kapnának, akkor a rendszer 180 fokos fordulatot venne.  A feminizmus célja ugyan nem az volt, hogy a meglevő férfiuralmi rendszert »nőuralommá« fordítsa, hanem a hatalom megosztása, ami azonban a pozíciójukat féltő férfiaknak szintén nem állt (és ma sem áll) érdekükben. Ahogy az a fajta társadalmi változás sem, amelyet a feminizmus megjelenése és a választójog kiszélesítése előrevetített, ezért a lehető legtöbb negatív tulajdonságot igyekeztek ráhúzni a nőkre és a feminizmusra” – magyarázza Antoni Rita, a Nőkért Egyesület elnöke.

Pedig a patriarchátus számukra sem kedvező, hiszen a versengésre és a családfenntartó szerepre szocializált férfiak több betegséget kapnak el, gyakrabban szenvednek súlyos szív-és érrendszeri, illetve daganatos megbetegedésekben, ennél fogva korábban halnak meg, és a kemény férfi elvárt álarca mögött nem fejezhetik ki az érzelmeiket sem.

„Szerencsére az elmúlt több, mint száz évben azért jutottunk előre: már a nők is részt vehetnek az oktatásban (sőt, a felsősoktatásban a számuk sokszor meg is haladja a férfiakét), otthonukon kívüli munkát vállalhatnak, értelmiségi hivatásokat tölthetnek be, saját bankszámlájuk lehet, akaratuk szerint köthetnek, vagy nem köthetnek házasságot (legalábbis amennyiben heteroszexuálisak) – ezek a jogok ma már természetesnek tűnnek, de egykor kemény harcok árán kellett őket kivívni. Tehát jelentős előrelépések történtek, amelyeket a feminista elődeinknek köszönhetünk, akik ezeket a jogokat megszerezték nekünk. Ugyanakkor nem sejthették előre, hogy az elnyomás majd új utakat tör majd magának” – folytatja.

„Például 1895 óta már nők is lehettek orvosok, de a férfiuralmi berendezkedés hatékony módszereket talált, hogy kiszorítsa őket a legjövedelmezőbb szakirányokból, mint például a sebészet és a szülészet-nőgyógyászat (az utóbbi években talán a nőgyógyászok között kicsit kezd javulni a nemek aránya) – miközben pl. az alacsonyabb presztízzsel bíró altatóorvosok többsége nő. Ez az ún. vertikális szegregáció. Manapság már nincs törvénybe írva, hogy csak férfiak lehetnek felsővezetők, de vannak olyan láthatatlan akadályok, amelyeket a nők elé gördítenek, hogy a vezető pozícióba jutást megnehezítsék vagy lehetetlenné tegyék, mint például a magánéletben vagy a családban betöltött szerepek, vagy éppen a nepotizmus, melynek értelmében a férfiak urambátyám viszonyok alapján egymásnak kedveznek. Ezek a láthatatlan akadályok képezik az ún. üvegplafont.”

Ráadásul az évek során a feminizmus kapott egy általános rossz szájízt, mert összekapcsolták az államszocialista kényszeremancipációval, miközben a nőknek megmaradt az otthoni kettős teher. Emiatt nem csoda, hogy a korszakot megélt nők e téves interpretáció alapján megutáltak mindent, amihez a feminizmusnak köze van. Pedig pont a feminizmus az, ami a kettős teher alól (is) igyekszik felszabadítani a nőket.

 

Mit jelent a feminizmus?

Ha a feminizmust definiálni akarjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy az a társadalomkritikai eszme, amely a nemek politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális, magánéleti és szexuális egyenlőségére törekszik. A feminizmusnak több (egyes kérdésekben akár egymásnak ellent is mondó) irányzata van (pl. liberális, radikális, szocialista, anarchista, keresztény-konzervatív, keresztény-progresszív, pszichoanalitikus, metszetszemléletű és ökofeminizmus), ezek a kialakult egyenlőtlenségek vélelmezett okaiban és az azok orvoslására javasolt megoldásokban különböznek.”

Sokan úgy gondolkodnak, hogy a szavazati jog megszerzésével és azzal, hogy már nők is lehetnek miniszterelnökök, tulajdonképpen már nincs is szükség feminizmusra. Ahogy Susan Osborne feminista író mondja: „a feminizmusnak legfeljebb akkor lesz vége, ha a világ vezetőinek a fele nő lesz.” Ez egy nagyon jó kiindulási pont, de azt ne felejtsük el, hogy a legtöbb feminista irányzat nem annyit szeretne, hogy a jelenlegi hatalmi rendszer vezető helyeinek 50%-ába benyomjuk a nőket, hanem az egész politikai-gazdasági rendszert szeretné egy emberarcúbb, humánusabb irányba terelni. Ez nemcsak a nőknek, hanem minden embernek, sőt az egész bolygó számára egy jobb és élhetőbb rendszert jelent.

 

Mit jelent feministának lenni a XXI. században?

A feminista nők nem nőuralomra törekednek. A feminista nők nem azt szeretnék, hogy a jelenlegi vezetési struktúrákba beillesszék a nőket és minden embertelen és kizsákmányoló módon menjen tovább. A feminista nők a szolidaritás előtérbe kerülését szeretnék előmozdítani a nemek között és globálisan egyaránt.

A feminizmus célja, hogy a világ mindenki számára jobb legyen: kevesebb erőszak, kevesebb kizsákmányolás és több szolidaritás és együttérzés legyen. A feminizmus azt szeretné, ha ugyanúgy bánnánk a fiainkkal és a lányainkkal: azonos mennyiségű szeretetet adva nekik, és ügyelve arra, hogy mindketten ki tudják fejezni az érzéseiket.

A feminizmus lehetővé teszi a nők számára, hogy sikeresek legyenek a karrierjükben, még akkor is, ha gyermekük van. A feminizmus arra ösztönzi az apákat, hogy vegyenek részt gyermekeik életében, mert ők is ugyanolyan fontosak, mint az anyák. Ennek érdekében fontos cél a munkahelyi kultúra átalakítása: a munka világa jelenleg férfiarcú, az ideális munkavállaló olyan férfi, akinek nincsenek gondoskodási feldatai, hanem, épp ellenkezőleg, róla gondoskodik otthon valaki. A nők (akik elég gyakran esnek teherbe, szülnek és szoptatnak, és ha nem, akkor is „meggyanúsítják” ezzel őket, és a méhük időzített bombaként ketyeg) valamiféle atipikus jelenségként, zavaró tényezőként, csökkent értékű munkavállalóként jelennek meg. A nemek közti igazságosságért vívott küzdelembe beletartozik ennek a diszkriminatív szemléletnek a megszüntetése: az anyaság ne legyen (munkakerőpiaci, gazdasági) értelemben büntetés a nő számára. Ebben élen járnak a skandináv országok a kedvező támogatási rendszereikkel, és az ún. apagyes intézményével (azaz a gyermekgondozási szabadság egy részét csak az apa veheti ki, ha nem teszi, akkor elvész a pár számára – ez az apákat a későbbiekben is arra ösztönzi, hogy vegyék ki a részüket a háztartás és a gyerekgondozás feladataiból.)

„A feminista nem gyűlöli a férfiakat.” – hangsúlyozza a Nőkért Egyesület elnöke – A feminista a patriarchátust nem fogadja el, és a kettő nem ugyanaz. Noha a bántalmazók a férfiaknak csak egy kisebbségét alkotják, a férfiak a patriarchátusnak valamilyen szinten mind a haszonélvezői. Ezt fontos felismerniük, és tenniük az otthonukban, illetve felszólalniuk a környezetükben tapasztalt szexizmus ellen.”

Antoni Rita szerint jelenleg a nemek valódi egyenlőségének legfőbb akadálya a családon belüli erőszak és annak megoldatlansága. „Ezt kevés nő érzi a saját problémájának, mert valószínűleg azon szerencsések közé tartozik, akit nem érint. De az, ahogy egy ország az áldozatokkal bánik, mindig nagyon beszédes arra nézve, hogy összességében mennyire értékeli a nőket.” Posztszocialista országként a kapcsolati erőszakról csak a 90-es években kezdtünk el beszélni. Korábban mindent a szőnyeg alá sepertünk, pedig nagyon is létezett, csak később indult el a társadalmi tudatosság. „Az áldozathibáztatás még az elmúlt évtizedek sikeres tudatosságnövelő munkája ellenére is (mely pl. a NANE egyesületnek, és a nyilvánosság elé álló áldozatoknak köszönhető) elképesztő méreteket ölt, és itt még nagyon sok a tennivaló: pl. a Facebookon sorra megjelenő áldozathibáztató kommentek rendkívül károsak, és azt üzenik minden nő számára, hogy nem szabad az őket ért erőszakról beszélni, és nem érdemes segítséget kérni.”

 

Legyél Te is feminista!

Idén március 8-át használjuk ki a nemi egyenlőségről és a nőproblémákról való beszélgetésekre. Fordítsunk időt nőtörténeti tájékozódásra, hogy lássuk honnan indultunk és hová jutottunk.

Gondoljuk végig, hogy mit teszünk magunkért. Gondoljuk végig, hogy mit akarunk az élettől és ne a patriarchális forgatókönyv szerint éljünk, hanem a saját értékeink szerint. Nőként túl sok tiszteletkört futunk ahelyett, hogy a saját vágyainkra koncentrálnánk. Hatalmas energiákat vagyunk képesek reménytelen kapcsolatokba fektetni, miközben a saját céljaink, álmaink, karrierünk megvalósításáról túl könnyen hagyjuk magunkat lebeszélni. Érdemes ma ezen gondolkodni és átcsoportosítani az energiákat.”

Használjuk ki ezt a politikailag kedvezőtlen időszakot a tanulásra és az önképzésre, olvassunk minél több külföldi hírforrást, idegennyelvű sajtót és feminista oldalakat. Használjuk ki a kis közösségek megtartó erejét, szervezzünk magunk is csoportokat, akár online is. Segítsük az áldozatokat, tudatosítsuk bennük, hogy ami velük történt, az nem az ő hibájuk és nem lehet őket hibáztatni a bántalmazójuk tetteiért.

A self-care, vagyis az öngondoskodás az egyik legfontosabb feminista irányelv, hiszen másoknak is akkor tudunk segíteni, ha saját magunk jólétével is foglalkozunk. Legyünk kitartóak, és gondoljunk arra, hogy ha összefogunk, akkor együtt sok mindenre képesek vagyunk.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Nőnapi mementó genderről, abortuszról, 33-as paragrafusról, erőszakról és szexizmusról – interjú

március 10, 2021 - 16:22
Nőjogi aktivisták tüntetnek a nők elleni hátrányos megkülönböztetés és erőszak ellen (MTI)

Laszkács Denise: – Manapság igen népszerű fogalom a "genderideológia". De tegyük tisztába, mit is takar ez pontosan!

Antoni Rita: – Genderideológia mint olyan, nem létezik. Egy pejoratív kifejezés, egy politikai fegyver, amit a fundamentalista oldal talált ki a nemek egyenjogúságát, valamint az LMBTQ-közösség emberi jogait célzó törekvések lejáratására.