
Azt hiszem, nem is kell mondanom, hogy ő volt az egyik legfantasztikusabb popénekesnő Magyarországon. Szomorú életpályája sajnos bizonyíték arra is, hogy mennyire elhanyagoljuk tehetségeinket, hiszen a sikeres ’70-es évekbeli pályája után az 1980-as években nem sokat szerepelt nagyközönség előtt, félreállították. Csodálatos énekét hallgatva, mindenkiben megfogalmazódik ez a keserű gondolat.
Életpályájáról a wikipédián olvashattok.
Rengeteg slágerrel emlékezhetnénk rá, mint pl. a „Boldogság, gyere haza”, az „Édes kisfiam”, vagy ha stílszerű szeretnék lenni, akkor a „Mennyit ér egy nő” c. dalt tenném ki.
A választásom teljesen önkényes, és azért a „Hamu és gyémánt” lett a nyertes, mert személyes élményem kötődik hozzá: ez szólt az esküvömőn. (Természetesen mindenki sírt a meghatottságtól.)
Kellemes zenehallgatást, szép hétvégét kívánok mindenkinek!