Heavy metal kontra mandolin – mi számít „nőies” zenének?
Nem mondhatni, hogy rendszeres olvasója vagyok a női magazinoknak – mi több: tavaly ősz óta a héten először vettem kezembe egy amolyan „atipikus” női lapot: az Éva februári számát. Bár korábban is igaz volt rám, hogy az újság szlogenjéhez képest („Magamra ismerek”) én a tartalomban csak egészen gyéren „ismertem magamra”, mégis tetszett már a megjelenéstől kezdve az, hogy nem akarják rám erőltetni a „Cosmo-életérzést”, vagyis a legtöbb kommersz női lappal ellentétben a tartalom 90%-át nem a ruha- ékszer- és parfümhirdetések teszik ki, meg a „183 legforróbb szextipp, amivel egy életre megfoghatod a pasidat”-jellegű cikkek.
