Thury Zsuzsa
Termékeny és sikeres író volt, első elbeszélései 1921-ben a Pesti Naplóban jelentek meg, 1927-től három évig Párizsból tudósította a lapot. 1930-ban Kolozsvárra költözött, az Ellenzék című
Termékeny és sikeres író volt, első elbeszélései 1921-ben a Pesti Naplóban jelentek meg, 1927-től három évig Párizsból tudósította a lapot. 1930-ban Kolozsvárra költözött, az Ellenzék című
Az Iparművészeti Iskola hallgatója volt, majd a két híres ötvös, Zutt Richard és Kiss Ferenc tanítványa lett. 1928-ban önálló lett, a réz volt kedvelt anyaga,
A Johns Hopkins School of Medicine-en diplomázott, gyakorlóévét a baltimori Harriet Lane gyermekgyógyászatán töltötte. Itt találkozott azzal a betegséggel, amely egész további tudományos munkáját meghatározta:
Berlinben született, jómódú értelmiségi családba. Mindenfajta sport érdekelte, tornázott, úszott, hegyet mászott, boxolt, síelt. 16 évesen lett színésznő, 1920-ban Schiller és Goethe darabjaiban szerepelt nagy
Liberális felfogású családba született, apja az osztrák-magyar monarchia oktatási minisztere volt. 1923-1929 között Genfben az ENSZ jogi részlegénél titkárnőként dolgozott. 1929-től Bécsben tanult, 1933-ban szerezte
„Krongerger Lili és Méray-Horváth Opika visszavonulása óta a magyar műkorcsolyázósport nem aratott még olyan klasszikus győzelmet, mint a Wiener Eislauf Verein vasárnapi nemzetközi versenyén, amelyen
A sportág első női világbajnoka, Mednyánszky Mária 1926-ban Londonban nyerte meg az első alkalommal rendezett asztalitenisz VB-t. Budapesten született 1901-ben, 1925-től az MTK versenyzője volt.
1978-ban bekövetkezett halálakor ő volt a legjobban ismert antropológus a világon, sokan az ő műveiből vettek egyáltalán tudomást az antropológia létezéséről. A Columbia egyetemen doktorált,
Jómódú családból származott, érettségi ajándékul egy repülőutat kapott ajándékba, akkor szeretett bele a repülésbe. A Wellesley College hallgatója lett, egyetemi évei alatt szerezte meg pilótaengedélyét.
1930-ban lett az Állami Operaház tagja, ahol 28 éven át sikert sikerre halmozott. 1950-ben Kiváló művész címmel, 1954-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1955-től a Magyar Állami Operaház örökös tagja.