„Beretva Károly, a Klebelsberg Kunó Tudományos Főiskola és Gyakorló Egyetem ifjú tanársegédje a főépület előtt ácsorog, az üres campust fürkészi, és próbál minél többet kihozni cigarettája utolsó slukkjaiból. Kellemesen didereg a koratavaszi légben, kitárva hagyott télikabátja alatt csak egy pamutpólót visel. Észreveszi, hogy tanszéki kollégája, Máté a villamosmegállóból feléje tart. Langaléta adjunktus, mindig fölfelé emeli kicsit a fejét, így Beretva Károly jól ismeri Máté állcsúcsát, masszív ádámcsutkáját. Elegáns teveszőr kabátja belső zsebében kotorászik, Beretva ebből levonja azt a sajnálatos következtetést, hogy oda fog menni hozzá. Odajön. Egy doboz Camelt húz elő – mindig, csakis Camelt –, közben vigyorog.
– „Trust me, I’m a feminist.”
Beretvának leesik, hogy a pólója feliratát olvasta le. Mátéról köztudott, hogy retorika óráin a paradoxon alakzatát a „férfi feminista” szókapcsolattal tanítja. Beretva begombolja a kabátját, vállat von.
– Mindig is feministának tartottam magam."