2021 Archívum - Nőkért Egyesület

Sarah Everard meggyilkolása: minden, amitől nőként egész életemben rettegnem kell

A nők elleni erőszak nem ott kezdődik, hogy elrabolnak, megerőszakolnak, meggyilkolnak egy nőt. A nők elleni erőszak benne van minden egyes minősíthetetlen ˝bókban˝, minden egyes autóból kikiabáló hangban, minden egyes el nem fogadott NEM-ben, minden egyes pillanatban, amikor félnünk kell. Hol vannak azok a törvények, amik ezeket a megnyilvánulásokat büntetik? Amik nem engedik majd, hogy Sarah Everard sorsára jussunk?

Elfeledett arcok Szeged zsidó múltjából 2. Fischhof Ágota (1895−1976)

„Ki is volt Fischhof Ágota? A száz évvel ezelőtti Szeged művészeti és közéletének egyik ismert nőalakja, akinek sokoldalú, karizmatikus személyisége, életútja, máig foglalkoztatja a város- és művészettörténészeket egyaránt. Ő volt Móra Ferenc „kisinasa”, Moholy-Nagy László múzsája, a szegedi feminista egyesület tagja, az első magyar szakképzett könyvtárosnő, feleség és családanya egy személyben. De vajon hogyan vezetett az út a szegedi polgári otthonból a Kultúrpalotán át – amelyben Tömörkény és Móra munkatársaként tevékenykedik – a budapesti szűk szuterénig?”

Pécsi Eszter – az első magyar diplomás mérnöknő

Régóta adós vagyok egy új bejegyzéssel. Magyarországon tegnap tartották a Lányok Napját a Nők a Tudományban Egyesület szervezésében, amely során az iskolás lányok a STEM (ez az angol rövidítése a Science, Technology, Engineering and Maths, azaz Tudomány, Technológia, Mérnöki tudományok és Matematika szavaknak – ahol a tudomány egy szűkebben definiált fogalom és csak a természettudományt jelenti) területekhez kapcsolódóan pályaorientációs napon vehetnek részt országszerte, immár 10. alkalommal. Ez pedig erőt adott ahhoz, hogy végre leüljek és megírjam ezt a bejegyzést. Ki mást is hozhatnék ezen alkalomból, mint Pécsi Esztert, az első magyar diplomás mérnöknőt?!
Nos, Pécsi Eszter esetében nem egy alakját megörökítő szobor vagy egy róla elnevezett utca mesél nekünk róla, hanem elsősorban azok az épületek, amiket statikusként jegyez. Pl. az én egyik kedvencem, ami mellett az utóbbi pár évben gyakran elsétálok: egy art deco elemekkel díszített, téglakülsőt kapott, vasszerkezetes objektum, ami Budapest székesfőváros közönsége számára épült Tüdőgondozó Intézetnek a II. kerületi Tölgyfa utcában, és időközben más funkciókkal kiegészülve, ma is ezt a szerepet látja el. (Úgy érzem, biztos jele annak, hogy az életkorom előrehaladtával egyre inkább alakul az ízlésem, hogy az elmúlt 5 évben mind jobban kedvelem a gyár- vagy gyárépületekre hajazó téglaépületeket!:)) A tervező Antal Balogh Lóránt, az Iparművészeti Főiskola igazgatója volt.

Minek ment oda? – Avagy miért nem tudják a férfiak csak simán befogni?

„Lehet, hogy mostanában a cancel culture pillanatok alatt sodor el karriereket, viszont eddig az elhallgatás, az eltussolás kultúrája tombolt, és ennek a férfiak voltak a kedvezményezettjei. Egy kis munkahelyi erőszakoskodást, egy kis kéretlen tipitapit, egy kis verbális abúzust könnyedén meg lehetett úszni. A szexuális zaklatásokat, a családon, párkapcsolaton belüli erőszakot nagyon könnyen meg lehetett úszni még pár évtizeddel korábban is, szélsőséges esetekben még manapság is. Az elhallgatás kultúrája az évszázadok során messze több ember, zömében nők életét tette tönkre, mint ahány karrier áldozatul esett ilyen vádaknak. A legokosabb, amit tehetnénk, hogy egy-egy ilyen botrány kapcsán nem tréfálkozunk, főleg nem az áldozat kárára, nem magyarázzuk meg, hogy miért volt jogos, előre látható az erőszak, ami voltaképpen az áldozat hibája. Pláne ne vonjuk kétségbe, hogy az erőszak megtörtént, ne kezdjünk olyan fejtegetésekbe, hogy az áldozat mit nyer egy ilyen vallomással. Szóval egyáltalán, szerintem a férfiak jobban teszik, ha egy ilyen hír hallatán lehajtják a fejüket és hallgatnak. Szerintem nem olyan nehéz.”

Nélkülözhetetlen dolgozók – nélkülözhetetlen szakszervezetek

Mi az a nélkülözhetetlen munka, és kik képviselik a nélkülözhetetlen dolgozókat? Milyen nemzetközi példák és ambíciók vannak a szakszervezeti munkában? Beszámoló a Nők Egymásért Mozgalom nemzetközi nőnapi kerekasztaláról.

Medien, Orte, Rituale – zur Kulturgeschichte weiblicher Kommunikation im Königreich Ungarn

„A Női kommunikáció kultúrtörténete a Magyar Királyságban című könyv nemcsak a királyi ház hölgy tagjainak kommunikációját veszi górcső alá, hanem az akkori társadalom számos más rétegével is foglalkozik. A tudományos értékű kötetben a tematika több szakértőjétől található összesen 18 fejezet. Horn Ildikó írása az Apácakolostor mint hírközpont címet viseli, Seidler Andrea Johann von Sonnenfelsről ír, aki már a felvilágosodás idején is egyenrangú felekként kezelte a hölgyeket, Pesti Brigitta a 17. századi női irodalmi mecenatúra témakörében kutatott, Sipos Balázs munkája a monarchia idején dolgozó női újságírókról szól, Krász Lilla pedig a 18. századi bábaasszonyok akkori megítélését, életútját kutatta.”

„Tudták, mit csinál a nőkkel, de félrenéztek. Nekem ütnöm kellett, hogy elengedjen”

„Bálint Pétert 2020 áprilisában, a tanév közben váratlanul mentették fel dékáni pozíciójából a Debreceni Egyetemen. A József Attila-díjas, állami érdemrenddel kitüntetett író 2015 óta vezette az intézmény hajdúböszörményi gyermeknevelési és gyógypedagógiai karát.
Lapunk januárban írta meg, hogy a távozás mögött egy zaklatási ügyben indított etikai vizsgálat állhat, melynek végén elítélték Bálintot. Ennél többet azonban akkor nem tudtunk kideríteni.
Cikkünk megjelenése után többen jelentkeztek, hogy beszélnének Bálintról. Köztük olyanok, akik nem a Debreceni Egyetemen kerültek kapcsolatba vele, de olyan is, akinek egy több mint 30 éves története volt. Tucatnyi forrással folytattunk beszélgetéseket, ezekből kiderült, hogy Bálint visszaélései – melyek nem függetlenek az ő, felsőoktatásban betöltött hatalmi pozíciójától – jóval kiterjedtebbek térben, de időben is, mint azt januári cikkünk írásakor sejtettük.
Ugyanakkor kirajzolódott egy rendszerszintű probléma is. Forrásaink tapasztalata szerint Bálint egyoldalú közeledéseiről viszonylag széles körben tudtak az egyetemen, de nem foglalkoztak vele. Az érintettek most, az incidensek után évekkel egyértelműen állítják: ez a félrenéző intézményi reflex az igazán súlyos probléma. Egyik forrásunk ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozza: súlyos politikai nyomás volt mindenkin, aki bármit tehetett volna.
Cikkünk háttérbeszélgetéseken alapul, az elhangzottakat, amennyire lehetett, ellenőriztük. Forrásaink keresztnevét minden esetben megváltoztattuk.
Bálintról több nő is azt állította: közeledését fizikai erejüket bevetve kellett megakadályozniuk.
Az egykori dékánt mindezzel szembesíteni szerettük volna. Az író előbb hajlandónak mutatkozott, hogy beszéljen az esetekről, végül azonban nem tette meg.
Hivatalosan senki sem kért azoktól bocsánatot, akiket intézményi keretek közt ért inzultus Bálint Péter részéről. A leginkább érintett kar vezetői akkurátusan hallgatnak.”

„Átadtam az életem fölött az irányítást azoknak, akik állítólag jobban tudják, mint én” – a párkapcsolati erőszak testképre gyakorolt hatásáról

„Az érzelmi bántalmazás során az áldozat verbális és lelki erőszakot szenved el. Testének folyamatos leminősítése annak az önképromboló folyamatnak az első fázisa, melynek eredménye, hogy testét végül egyre kevésbé tapasztalja meg sajátjaként. Ezt követheti a fizikai és/vagy szexuális erőszak, mely során még egyértelműbbé válik az áldozat testelidegenülése.”

„A gendersemlegesség nem azt jelenti, hogy a gyerekeket a saját neme ellen nevelik” – higgadt beszélgetéskísérlet egy viharos témában

„A gendersemlegesség, a közhiedelemmel ellentétben, nem azt jelenti, hogy a gyerekeket a saját nemük ellen nevelik, vagy tiltják a nemi önkifejezést.
Ezt a konzervatív közszereplők szeretik így beállítani, kiemelve és példaként állítva néhány szélsőséges kezdeményezést, amelyek nem képviselik a józan és tudományosan megalapozott pedagógiai nézeteket. Ez utóbbiak gendersemlegesség alatt azt értik, hogy az intézményes nevelésben arra törekednek, hogy fiúk és lányok egyenlő eséllyel próbálhassanak ki mindenféle szerepet, érdeklődhessenek bármilyen téma iránt, fejezhessenek ki bármilyen érzést.
A gendersemleges, vagy inkább nemisztereotípia-ellenes pedagógiai programok arra törekednek, hogy a fiúk a lányokhoz hasonlóan lehessenek együttérzők, gondoskodók, törődők – és ezért bátorítják például a szerepjátékokat, a babázást. És ugyanígy, a lányok lehessenek aktívak, bátrak, kezdeményezők – náluk pedig ezért bátorítják a mozgásos és ügyességi játékokat. A megfelelően értelmezett gendersemleges nevelésben sem feltétlenül kerül száműzésre Hófehérke, bár vannak olyan programok, ahol az ennyire sztereotip nemiszerep-ábrázolást inkább kerülik. Helyette Mulan, Vaiana vagy a klasszikus mesehősök közül Harisnyás Pippi lesznek a könyvespolcon, hogy a lányokat nemileg egyenlőbb szerepre bátorítsák.”

Orosz rulett vagy milliós hitel műtétre

Szorongató helyzetbe lökte az új egészségügyi törvény az endometriózistól szenvedő nőket: immár nem operálhatja páciensét állami intézményben az az orvos, akinél az esedékes műtét előtt magánellátásban járt a beteg. Márpedig a legtöbb specialistához csak „magánban” lehet időpontot kapni – és így is hónapokba telik. Az új rendszer az orvosok előtt sem egyértelmű, a minisztérium pedig nem siet tisztázni a kérdéseket. Sokan többmilliós hitelt terveznek felvenni, hogy ki tudják fizetni az operációt, ami nélkül az ágyból felkelni sincs elég erejük. De, mint mondják, inkább az eladósodás, mint hogy az műtse őket, aki épp ügyel.