Anna Dániel

Egy ​közvélemény kutatás szerint Bertha von Suttner a századforduló táján a legnépszerűbb nő volt Európában. Elszegényedett, patinás főúri családból származott. Édesanyja miután elkártyázta vagyonukat, leányát gazdagon akarta férjhez adni. Bertha harmincéves koráig engedelmesen követte anyját a divatos fürdőhelyekre, de amikor tervezett házasságai egymás után meghiúsultak, saját kezébe vette sorsa irányítását. Elszegődött nevelőnőnek, majd rövid ideig Alfred Nobel titkárnője volt. A világhírű svéd feltalálóval kötött barátsága az évek során elmélyült, ő beszélte rá a békedíj alapítására. Az elsők között döbbent rá, hogy a rohamosan fejlődő technika a háború pusztítását iszonyatos méretűvé fokozza, hogy az emberiség válaszúton áll, és írásban, szóban síkraszállt a háború ellen. „Le a fegyverekkel!” c. könyve elsöprő sikert aratott. Kiváló szervezőkészségével a békemozgalmat nemzetközi méretűvé növelte. Békekongresszusokat kezdeményezett, felolvasó körútjain bejárta Európa és az Egyesül Államok nagyvárosait. Híres asszony, neves író és publicista, az első nő, akit Nobel-békedíjjal tüntettek ki.

A francia polgári forradalom történetírói sokat foglalkoztak és foglalkoznak Madame Roland-nal; színes egyéniségét gyakran eszményítették, gyakran pedig – főleg a jobboldali történészek – ironikusan szemlélték, „kékharisnyának” ítélték.
A szerző, Dániel Anna nem esik egyik hibába sem. Reális képet rajzol Madame Roland-ról, a művlt polgárlányról, a felvilágosodás lelkes hívéről, aki a nagy francia forradalom első felében jelentős szerepet játszott mint a jómódú, tanult, haladó polgárság pártjának, a Gironde-nak „királynője”. A Gironde küzd a feudális királyság megdöntéséért, a polgári köztársaságért, amelyben a vezetés a művelt polgárság kezében van. Roland-né férje oldalán részt vesz a politikai harcokban, a Gironde és a Hegypárt küzdelmeiben, s mint pártja, ő is szembekerül a plebejus törekvésekkel, egyre jobban fél, sőt irtózik a nép uralmától. A Gironde bukása elkerülhetetlen volt, mert meg akarta állítani a forradalmat, akadáyozta az önvédelmi harcot. A jakobinus diktatúra alatt Roland-né osztozik a Gironde többi vezetőjének sorsában: vérpadon fejezi be életét.
A műből nemcsak Roland-né életútját ismerjük meg, hanem eleven, színes és alapos képet kapunk a francia polgári forradalom első feléről is.

Brunszvik Teréz vívódásait, gondolatainak szinte minden rezdülését, életének apró mozzanatait naplója rögzítette. „Csapdákban vergődött” – írja róla találóan a szerző –, amelyekbe anyjának ellentmondást nem tűrő természete, társadalmi körülményei, túlzott érzékenysége és „aggályos tépelődése szorította”. Örökké elégedetlen volt önmagával, s az elérhetetlen tökéletességre vágyott. Kortársai viszont elismerően írtak róla, a zenetörténetben sokan benne vélték megtalálni Beethoven halhatatlan kedvesét. Annyi bizonyos, hogy a nagy zeneszerző titkos fiókjában haláláig őrizte Teréz arcképét. Európai körutazása során Teréz húgával együtt felkereste Svájcban Pestalozzit. A találkozás fordulópontot jelentett életében. Ráébredt hivatására, s elhatározta, hogy ezután a gyermeknevelés ügyének szenteli magát. Az 1820-as évek közepén megindult reformmozgalmak légkörében társadalmi támogatást is nyerve sikerült megnyitnia a Mikó utcában az első „angyalkertet”.