F. Lassú Zsuzsa: A kormány aktívan veszélyezteti a gyerekeket. (Könyv készül a szexuális nevelésről az ELTE-n.)
Az absztinencia programok nem működnek. Ahol ez van Amerikában, ott a legnagyobb a tiniterhességek aránya.
Az absztinencia programok nem működnek. Ahol ez van Amerikában, ott a legnagyobb a tiniterhességek aránya.
A Gumiszoba blog alapítója írásaiban arról mesél, miként fedezte fel lépésről lépésre a saját életében és a nőtársainak sorsában meghúzódó olyan problémákat, melyek a férfiak mindennapi elnyomó viselkedéséből erednek.
E könyv sokak szemét felnyitja majd, hogy ők is észre vegyék: a gyereknevelés, a háztartás vezetése, a fizetési egyenlőtlenségek, a szexuális viselkedés, a családon belüli erőszak, a mindennapi kommunikáció hétköznapi szexizmusa, a nőideálok és a feminizmusellenesség mind-mind olyan területek, melyekben a nők nem pusztán hátrányt szenvednek, hanem sokszor szó szerint testileg-lelkileg szenvednek – és nem ritkán bele is halnak.
Van okuk a haragra!
„Ez a könyv olyan problémákat érint, melyekkel mi nők nap mint nap szembesülünk, de nem biztos, hogy észre is vesszük ezeket. Például azt, hogy mi nők is milyen gyorsan magunkévá tesszük a nők iránti előítéleteket és állunk be a patriarchális rendszer építői közé. Vagy hogy a fenntartható jövőt nem feltétlenül a minél több gyermek születése biztosítja, főleg ha a minőségi gyereknevelés szempontjai háttérbe szorulnak. Vagy azt, hogy a mai magyar társadalmat a nők ingyenes és láthatatlan munkája tartja fenn, nem véletlen, hogy minden olyan szándékot, ami ezt reflektorfénybe tenné, hamar letörnek. És nem utolsósorban, hogy mi nők is mennyire nem vagyunk szolidárisak egymással. Angela Murinai ezekről a témákról éleslátóan és kritikai szemlélettel, érzékenyen és empatikusan ír.
Ajánlom a könyvet azoknak az útkereső nőknek, akik szeretnék megérteni, hogy miért érzik néha úgy, hogy láthatatlan akadályokba ütköznek. Ajánlom a könyvet azoknak a férfiaknak is, akiket érdekel, mi zajlik ma egy nő lelkében és szeretnék tudni, hogyan kerüljék el azokat a csapdákat, amikkel a női méltóságot akaratukon kívül is megsérthetik. De a könyvet elsősorban azoknak ajánlom, akik a jövőért felelősek, így a pedagógusoknak és szülőknek. Ez a könyv segít megérteni, hogy gyermekeink jövője érdekében a mainál érzékenyebb ifjakat és öntudatosabb, magukért jobban kiálló lányokat kell nevelnünk.”
Lannert Judit
This Handbook is the key reference for contemporary historical and political approaches to gender in Central-Eastern Europe and Eurasia. Leading scholars examine the region’s highly diverse politics, histories, cultures, ethnicities, and religions, and how these structures intersect with gender alongside class, sexuality, coloniality, and racism. Comprising 51 chapters, the Handbook is divided into six thematic parts:
Part I Conceptual debates and methodological differences
Part II Feminist and women’s movements cooperating and colliding
Part III Constructions of gender in different ideologies
Part IV Lived experiences of individuals in different regimes
Part V The ambiguous postcommunist transitions
Part VI Postcommunist policy issues
With a focus on defining debates, the collection considers how the shared experiences, especially communism, affect political forces’ organization of gender through a broad variety of topics including feminisms, ideology, violence, independence, regime transition, and public policy.
It is a foundational collection that will become invaluable to scholars and students across a range of disciplines including Women’s, Gender, and Sexuality Studies and Central-Eastern European and Eurasian Studies.
„Miért éppen a nők lakhatásával foglalkozik e kiadvány? Elsősorban azért, mert a bizonytalan lakhatási és életkörülmények gyakran súlyosbítják a párkapcsolati erőszakot, melynek döntő többségét nők szenvedik el, egyúttal megnehezítik a bántalmazottak menekülését is. Az erőszak az idő múlásával egyre súlyosabbá válhat, a menekülés azonban sok esetben a lakhatás elvesztésével jár.
A munkaerőpiaci szegregáció és a gyermekekről, idősebb rokonokról gondoskodás terhe lehetetlenné teszi az alacsonyabb osztályhelyzetű, egyedülálló nők számára az önálló, stabil lakhatás anyagai feltételeinek megteremtését. Ezért gyakori, hogy a párkapcsolati erőszakot elszenvedett nők csak úgy tudnak kikerülni a lakhatási krízishelyzetből, ha visszamennek bántalmazó partnerükhöz.
A lakhatási krízishelyzetben lévő embereknek ideiglenes szállást nyújtó magyarországi intézmények és szolgáltatások hatalmas túljelentkezéssel küzdenek, az ellátórendszerből pedig nehéz kikerülni, a megfizethető, hosszútávú lakhatási lehetőségek hiánya miatt. Ráadásul kevés olyan intézmény van, amely speciális szükségletekkel rendelkező célcsoportként tekint a nőkre, és érdemben tud is reagálni ezekre a szükségletekre. Pedig az ideiglenes lakhatásból való továbblépésnek valójában ez is elengedhetetlen feltétele.
Dés Fanni és Pósfai Zsuzsanna a Nők és lakhatás című kiadványban a lakhatási gondokkal küzdő nők e sajátos szükségleteit, az ezekre adható valós és érdemi megoldást nyújtó lehetőségeket és azok korlátait elemzik. Konkrét, gyakorlatban megvalósítható javaslatokat fogalmaznak meg a magyar önkormányzatok számára, melyek segítségével a meglévő intézmények és szolgáltatások hiányosságai – ha nem is teljes egészében, de mindenképpen nagy előrelépéseket téve – orvosolhatók.”
(Mommertz Fanny, Mérce.hu)
„Perintfalvi Rita ebben a könyvben bátran kiáll a bántalmazottakért. Megszólalhatnak végre szégyen nélkül azok, akiket nem csak bántottak, hanem elnémítottak, kiközösítettek, mélyen megsértettek. Itt nem gyógyulásról van szó, itt nincs betegség. Itt árulás, aljas kihasználás, tárgyiasítás, igazságtalanság, a szeretet nélküli hatalom kegyetlensége fortyog. Aki rosszul bánik a másikkal, az nem beteg. Az nem őrült. Az rossz.
Ez a könyv a szeretet jegyében fogant meg, szerintem arra jó, hogy megszüntessen minden titkot, minden erőszakot, minden szégyent és traumát, mielőtt megtörténne. Tegyük lehetetlenné az efféle bántalmazást. Vigyázzunk magunkra és egymásra, ne tanítsuk gyermekeinket engedelmességre, ne söpörjük szőnyeg alá egy katasztrófa jeleit.” (Feldmár András)
Perintfalvi Rita katolikus teológus, doktori fokozatát a Bécsi Egyetemen szerezte. Jelenleg a Grazi Egyetem posztdoktori oktatója. Élénk közírói tevékenységet folytat, írásaiban a katolikus egyház megújítását és megtisztulását szorgalmazza. Főbb kutatási területei: jobboldali populizmus és a vallási fundamentalizmus összefüggései, antigenderizmus. Első könyve: Amire nincs bocsánat. Szexuális ragadózók az egyházban, melyben a papok által elkövetett szexuális abúzusok áldozatainak történetét és ezen bántalmazások egyházstrukturális okait kutatja.
Fodor Évával, a CEU Társadalmi nemek tanszékének professzorával beszélgettünk genderről, nemi szerepekről és társadalmi változásokról. A professzor a gender tanulmányok nemzetközi szinten elismert kutatója. Interjú.
Genderpánik Magyarországon és a világban, 1. rész
A genderpánik mint politikai ámokfutás Magyarországon
„Mi legalább tudjuk, ki a fiú és ki a lány!”
– csattant fel egy strandoló a Balatonnál, amikor megtudta, hogy Orsolya, akivel szóba elegyedett, Kanadában dolgozik. Hála a kormány által hazánkba importált morális pániknak, amely az úgynevezett „genderideológia” állítólagos veszélyeivel riogatja az állampolgárokat, ma már mindennaposak Magyarországon az ilyenfajta fogalmatlan megnyilvánulások.
Ezek, paradox módon, Orbán Viktor igazát is bizonyítják, aki tavaly év végén arról értekezett, hogy a „gender-dolgot” átlag magyar ember „nem is tudja, hogy micsoda”. A miniszterelnök, hogy még világosabbá tegye, mit gondol a fogalommal dolgozó kutatókról és aktivistákról, a „normális” szót használta. Emellett diszkréten elhallgatta a nyilatkozatából, hogy e tájékozatlanságért – és rosszhiszeműségért! – ő és kormánya is igen sokat tett.
Gender – g-vel és (ahogy inkább szoktuk) dzs-vel ejtve egyaránt rossz hangzású, idegen kifejezés. Igazán pontos magyarítása nem született. A jobb híján bevett „társadalmi nem” tálcán kínálja a téves elképzelést, miszerint a fogalmat használó tudósok és aktivisták a biológiai nem helyett (és nem mellett) igyekeznek bevezetni. Például Gulyás Gergely 2018-ban azt mondta: nem tartja elfogadhatónak, hogy „nem biológiai, hanem társadalmi nemekről beszéljenek”. Holott a nemiség két külön rétegéről van szó (melyhez harmadikként a „pszichológiai nem”, azaz a nemi identitás csatlakozik). Már csak azért sem lehetne a biológiai nemet elvetve társadalmi nemekről beszélni, mert a társadalmi nemiszerep-elvárások a biológiai nemre épülnek rá.
A gender „eredetileg egy angolszász szó, amit a második hullámos feminista mozgalmak kezdtek szélesebb körben használni, annak a gondolatnak a leírására, hogy a nemi szerepeinket jórészt a társadalmi környezetünk határozza meg. Megkülönböztették a „sex” szótól, amely a biológiailag determinált különbségeket írta le. Azt akarták hangsúlyozni, hogy abból, hogy valaki XX vagy XY kromoszómapárral születik, még nem egyenesen következik, hogy mi is a dolga a világban.
A gender tehát nem egy ideológia, nem egy lobbi, nem egy politikai összeesküvés, hanem egy fogalom, amely nemi szerepeink társadalmi beágyazottságát írja le abból a célból, hogy rámutasson például a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségekre”– fogalmazott a közelmúltban a CEU Demokrácia Intézetének társigazgatója, Fodor Éva.
Az egyik legnagyobb magyar egyetemen, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) a legmagasabb fokozattal rendelkező oktatók-kutatók között a legkisebb a nők aránya – ez derül ki az intézmény Nemi Egyenlőségi Tervének első változatából.
A dokumentumot az ELTE Esélyegyenlőségi Bizottságának Nemi Egyenlőségi Munkacsoportja jegyzi, és célja az Európai Unió esélyegyenlőségi stratégiájának érvényesítése az ELTE intézményrendszerében. Vagyis erőszaktól és sztereotípiáktól mentes szervezeti kultúra és képzési programok létrehozása, a nemi szempontból kiegyensúlyozott összetételű döntéshozó és képviseleti szervek kiépítése, a nemek egyenlőségét előmozdító, a magánélet, család és munka feltételeit kiegyensúlyozó foglalkoztatási viszonyok és előmeneteli rendszer megvalósítása – írja az egyetem honlapja.
Prof. Dr. Lukács Noémi (születési nevén Hovhannesian Noémi Parancem) az ELTE Természettudományi Karán szakbiológusként diplomázott, majd a németországi Tübingeni Egyetemen doktorált, és ott kezdett el immunológiával és víruskutatással foglalkozni. Később a düsseldorfi egyetemen oktatott, majd habilitált, és elnyerte az önálló előadások meghirdetéséhez való jogot. 1974-től 1995-ig németországi egyetemeken és kutatóintézetekben végzett igen eredményes kutatói és oktatói munkát, majd 1995-től az MTA Szegedi Biológiai Központ Növénybiológiai Intézetének kutatója volt. Ezt követően 2004-től nyugdíjazásáig a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karának Növényélettan és Növényi Biokémiai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. Professor Emerita, az MTA doktora. A Nógrád megyei Szirákon él. A Szirák Polgárosodásáért Alapítvány kuratóriumának elnöke, valamint társtulajdonosa a sziráki székhelyű English & Scientific Consulting Kft.-nek. A SCICONS márkanévvel jelölt cég Lukács Noémi szakmai irányításával a duplaszálú RNS (dsRNS) specifikus ellenanyag kizárólagos előállítására, fejlesztésére és forgalmazására szakosodott, amelyet „aranystandard”-ként emlegetnek, mert egyedüli, amit világszerte használnak és elfogadnak a dsRNS kimutatására, éppen ezért a COVID-járvány elleni vakcinagyártáshoz nélkülözhetetlen.
Évente 300 millió tonna műanyaghulladék keletkezik, amelynek jelenleg csak kis részét hasznosítjuk újra. A Poliloop baktériumkoktéljának köszönhetően viszont hamarosan fellélegezhet a bolygónk, mivel ez képes teljesen lebontani a szintetikus polimert. A startup egyik alapítója, Madaras Liz avatott be a részletekbe.