Miskolc, 1920-as évek. A nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Rideg és szeretet nélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiúk között pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az éjszaka leple alatt bármit megtehet a többiekkel. A testvérpárt néhány év múlva nevelőszülők veszik magukhoz, de vajon képesek-e elfelejteni mindazt, ami az árvaházban történt velük?
„Miközben a litván parlament újra elhalasztotta a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezmény ratifikálását, ultrakonzervatív szervezetek állami támogatást kaptak a balti országban. A legbefolyásosabb ultrakonzervatív észt think-tank egy Ordo Iuris-klónszervezet beindítását tervezte a házasság definíciójáról szóló népszavazás előtt.”
Az öt ciklusra tagolt kötet verseiből tragikus női sorsok bontakoznak ki, haldokló, tetszhalott, élőhalott nők szólalnak meg, a sírástól szaggatottá váló lélegzetvétel rapszodikusságával. Megnyomorított lelkű nők mozaikszerűen összeálló és egymásba játszó monológjai ezek a versek. Lett légyen szó patriarchális környezetről, háborús miliőről vagy a kórház nyomasztó világáról – a közös nevező minden esetben a teljes kiszolgáltatottság. Sötét, mély fájdalom ivódott Terék Anna verseinek minden sorába. Ilyen rezignált, kopogó, tiszta mondatok megfogalmazására csak halott nők képesek, a költő itt csak médium lehet.
„Bár egyre többen foglalkoznak a 19. század ikonikus nőalakjaival, a női emlékírókkal, mégis nagyon keveset tudunk azokról a hölgyekről, akik testközelből, mundérban élték meg a szabadságharc mindennapjait. A témával kapcsolatban a honvédnők életpályáját és utóéletét kutató Gulyás Adriennt, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársát kerestem fel. Gulyás Adrienn megerősítette, hogy ebben a témakörben számos írás született az évek során, de a ’48-as amazonok kérdése még mindig kiaknázatlan területnek tekinthető. Beszélgetésünk során feltérképeztük, hogy miért döntött a honvédnők pályájának feltárása mellett, mik a téma főbb sajátosságai, a kutatás nehézségei és milyen lehetőségeket lát a jövőre nézve.”
„A „family mainstreaming” az illiberális kormányok kezében a nőjogok alternatívájává vált, és eszközzé, hogy a „hagyományos értékeket” népszerűsítsék.
A lengyel belpolitikában a kormány gyakorlatilag már betiltotta az abortuszt, és számos önkormányzati rendelet meghozatalát támogatta az „LMBT-ideológia” ellen, ezzel nemzetközi kritikát is kiváltva. Mindez annak az ideológiának a része, amely szerint a nemzetközi szervezetek és a nemzetközi jog is csupán eszközök arra, hogy a nemzetállamokat a modern „emberi jogi agenda” elfogadására kényszerítsék, mindennek pedig szerintük a hagyományos, keresztény értékrendű családmodell szenvedi kárát – ezt a folyamatot pedig szerintük meg kell állítani.
Mind kormánypárti, mind azon kívüli ultrakonzervatív csoportok nyomására a lengyel tervek azonban számos alkalommal túl jobboldalira sikerültek a többi visegrádi kormány számára: az a felhívásuk például, amely szerint az Isztambuli Egyezményt egy az egyben ki kell dobni, nem talált túl lelkes fogadtatásra a velük szomszédos országok részéről. Ebben a környezetben „a családi értékek előmozdítása” már sokkal emészthetőbb koncepciónak bizonyulhat mindenki számára.”
A gonosz banalitása: évekig félrenéztünk, míg barátnőit bántalmazta a kolozsvári tanársegéd A publikáció eredeti forrása
„Novákék partnere a Katolikus Család és Emberi jogi Intézet (Catholic Family & Human Rights Institute, C-FAM), ami egy USA-ban nyilvántartott gyűlöletcsoport. Ők többek között az ENSZ rokkantügyi egyezménye és a nemi betegségekkel kapcsolatos felvilágosítás ellen lobbiznak (mert szerintük az az absztinencia, azaz a szextől való tartózkodás helyett az óvszerhasználatot népszerűsítené).
Novák együttműködik a Szabadságvédő Szövetséggel (Alliance Defending Freedom), akik nem csak az egyenlő házasság és az iskolai szexuális felvilágosítás ellen küzdöttek, valamint azért is, hogy a közép-amerikai Belizében ne helyezzék hatályon kívül azt a törvényt, ami 10 éves börtönnel bünteti azokat, akikről kiderül, hogy melegek.
Sokak számára szintén ismerősen csenghet a következő partner neve is, a Nemzeti Szervezet a Házasságért (National Organization for Marriage), akik az amerikai egyenlő házasság-kampány elleni kampányt vezették. Miután ez a tevékenységük megbukott, elnökük, Brian Brown az International Organization for Families elnöke lett, ami – összenő, ami összetartozik – a World Conference for Families-t rendezi.
Természetesen szponzorálja Novák tevékenységét a szélsőjobbos orosz oligarchák irányította CitizenGo is, aminek a tevékenysége Magyarországon is egyre jelentősebb. Az álcivil aláírásgyűjtő oldalon szinte alig találunk olyan petíciót, ami ne lenne LMBTQ vagy abortuszellenes.”
„Beretva Károly, a Klebelsberg Kunó Tudományos Főiskola és Gyakorló Egyetem ifjú tanársegédje a főépület előtt ácsorog, az üres campust fürkészi, és próbál minél többet kihozni cigarettája utolsó slukkjaiból. Kellemesen didereg a koratavaszi légben, kitárva hagyott télikabátja alatt csak egy pamutpólót visel. Észreveszi, hogy tanszéki kollégája, Máté a villamosmegállóból feléje tart. Langaléta adjunktus, mindig fölfelé emeli kicsit a fejét, így Beretva Károly jól ismeri Máté állcsúcsát, masszív ádámcsutkáját. Elegáns teveszőr kabátja belső zsebében kotorászik, Beretva ebből levonja azt a sajnálatos következtetést, hogy oda fog menni hozzá. Odajön. Egy doboz Camelt húz elő – mindig, csakis Camelt –, közben vigyorog.
– „Trust me, I’m a feminist.”
Beretvának leesik, hogy a pólója feliratát olvasta le. Mátéról köztudott, hogy retorika óráin a paradoxon alakzatát a „férfi feminista” szókapcsolattal tanítja. Beretva begombolja a kabátját, vállat von.
– Mindig is feministának tartottam magam.”
Az Eötvös Károly Intézet blogbejegyzése a putyini mintára alkotott melegellenes törvény kapcsán.
A gender mint politikai furkósbot A publikáció eredeti forrása
