2015 Archívum - Nőkért Egyesület

Elhordott múltjaink

Milyen embert hozott létre a „szocialista” társadalom? Milyen, akár pozitív, akár negatív ösztönöket épített belénk a szabadság elementáris hiánya évtizedeken keresztül? Meg tudtunk, meg akartunk-e változni a bukása óta, vagy továbbra is makacsul magunkban hordozzuk az akkor kialakult reflexeinket? És milyen emberi tragédiák rejtőznek az egyszerű szókapcsolat, „a kommunizmus bukása” mögött?
Szvetlana Alekszijevics efféle kérdésekre keres választ könyvében, de nem száraz fejtegetésekben, hanem számtalan emberi sorson keresztül. Évtizedek óta gyűjti ezeket a történeteket, a közelmúlt fáradhatatlan krónikásaként, és az emberek megnyílnak neki, mert látják, hogy igazi empátiával találkoznak. Ez a könyve immár az ötödik darabja „Az utópia hangjai” című ciklusának: ezekben a „polifonikus regény-vallomásokban” emberek százai mesélnek arról, mit tett velük a kegyetlen huszadik századi történelem, vagy épp az azóta eltelt két és fél évtized.
A világhírű belarusz írónő könyvei harmincöt nyelven jelentek már meg (kettő magyarul is: A háború nem asszonyi dolog; Fiúk cinkkoporsóban), számtalan díjat kapott. Könyvei alapján világszerte számos film, színdarab és rádiójáték készült.

A nők és a régi magyarországi vallásosság

A kötet a Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport konferenciájának (Budapest, 2014. április 24–26.) előadásait tartalmazza.

Bevezetés a gendertanulmányokba

Jelen kötet a nyitrai Konstantin Filozófus egyetem Közép-európai Kará- nak egyetemi jegyzeteként arra hivatott, hogy bevezesse a hallgatókat a gendertanulmányok mint akadémiai diszciplína alapvető témaköreibe. a gendertanulmányok bevezetését az egyetemi oktatásba a múlt század 80-as éveiben, a nyugati társadalmakban fellépő nőmozgalmak szorgalmazták azzal a célkitűzéssel, hogy a nők és férfiak kӧzӧtt fennálló hatalmi rend megkérdőjelezésének lehetőségét beépítsék a tudás kialakításának folymatába és az oktatásba. a gendertanulmányok (gender studies, társadalmi nemek tudománya) olyan multidiszciplináris kutatási és oktatási irányzat, amely tӧbbféle társadalom- és humántudományi szakterületre (pl. szociológia, filozófia, pszichológia, irodalomtudomány) támaszkodva a nemek társadalmi beágyazottságának problematikáját vizsgálja, a nők és férfiak kӧzӧtti társadalmi viszonyrendszerre fókuszál. az egyes fejezetek röviden bemutatják a feminizmus irányzatait, a feminista gondolkodás és a feminista mozgalmak történetét, a nemi identitás kialakulásának és a nemi szocializációnak a folyamatát, a nemi sztereotí- piák, továbbá olyan társadalmi szempontból fontos és aktuális problémá- kat, mint a nők reprodukciós és szexuális jogai, a nemi identitás és az lmBtQia témaköre (a homoszexualitás és egyéb, a „normától” eltérő szexuális orientációk és nemi identitások), a nők elleni és a családon belüli erőszak. a kötet rövid áttekintést nyújt a feminista irodalomszemlélet elméleteibe is, valamint kitér a nők és a férfiak gondolkodásmódjának elemzé- sére, az anyaság szociális kontextusainak bemutatására és nem utolsó sorban a média hatalomnak alárendelt véleményformáló szerepére. A kötet elsősorban a tantárgy hallgatói számára készült, de segédanyagként hasznát vehetik a pedagógia, pszichológia, biológia, filozófia, irodalom és egyéb szakterületek oktatói és hallgatói is. Célunk az is volt, hogy olyan ismereteket közvetítsünk, amelyek segí- tenek a téma alapvető megértésében és további feldolgozásában.

Mi a nő? A biológiai és a társadalmi nem megkülönbӧztetéséről

a férfiak és a nők nagyban külӧnbӧznek egymástól – halljuk és mondjuk is nemegyszer, mikӧzben ezt a megállapítást alapvető evidenciaként fogjuk fel, ugyanakkor kӧzhelynek, banalitásnak tartjuk. Ha azonban alaposabban elgondolkodunk ezen a tézisen, kӧnnyen megállapíthatjuk, hogy egy sor, banálisnak egyáltalán nem mondható kérdést vet fel, pl. ilyeneket: miben jelennek meg konkrétan ezek a külӧnbségek, milyen természetűek és milyen mértékűek, mely tényezők által meghatározottak, ill. miből erednek és milyen kӧvetkezményekkel járnak. a fentebb említett és hasonló kérdések vizsgálatával külӧnféle tudományágak már korábban is foglalkoztak, azonban a leginkább lényegbe vágó kérdés feltevése, amely a nemek kӧzӧtti – vélt vagy valós – külӧnbségek társadalmi megítélését helyezi a figyelem kӧzpontjába, a feminista mozgalom második hullámának kibontkozásával és a feminista elmélet, ill. a feminista eszmerendszer kialakulásával hozható ӧsszefüggésbe. Simone de Beauvoir, a francia egzisztencialista filozófusnő, írónő A második nem című nagyhatású munkájában új formában és új értelmezésben fogalmazza meg a kérdést – mi a nő? –, amikor arra keresi a választ, hogy: „mennyiben befolyásolta sor sunkat az a tény, hogy nők vagyunk? milyen esélyekkel indultunk, és milyen esélyeket tagadtak meg tőlünk? (…) Hogyan teljesítheti ki énjét egy emberi lény a nő helyzetében?” nevezetesen: mit is jelent az egy emberi lény számára, hogy nő? Beauvoir, habár explicit módon nem használja a társadalmi nem fogalmát, világosan utal arra, hogy nőnek lenni nem csupán biológiai adottságot, hanem sokkal inkább társadalmi meghatározottságot jelent, amint azt az azóta szállóigévé vált mondatában megfogalmazza: „az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik”. Habár Beauvoir említett műve keltezése óta tӧbb mint fél évszázad telt el, a Második nem-et manapság is a „gender (társadalmi nem) tudománya szisztematikus alapvetésének tekinthetjük; a nők helyzete, élete bizonyos részletekben változott ugyan, de ez csak hangsúlyeltolódást jelent a koncepcióban: ti. a nők törvényi, jogi értelemben egyenlővé váltak a férfiakkal (társadalmilag felszabadították őket), ez az eltartott (anyagi értelemben függő) és a magukat eltartani képes (anyagilag független) nők arányának módosulását jelenti, az utóbbiak javára“.

Tapasztalat és sztereotípia. Az anyaság szociális kontextusai

Az utódok nemzése és felnevelése olyan fontos részét képezi az ember és az emberi társadalom életének, hogy nem csodálkozhatunk, ha a legkü- lönfélébb mítoszok, mágikus szertartások, előítéletek és tudományos igazságok, sőt jogi eljárások és törvények is kapcsolódnak hozzá. annak a biológiai ténynek, hogy a gyermeket csak a női test tudja „előállítani”, kü- lönböző társadalmi struktúrákban és különböző kultúrákban eltérő hatása van a nők társadalmi helyzetére. a társadalom elképzelése arról, hogyan kell anyának lenni, egyes történelmi időszakokban változott, és változik ma is. ezek az elképzelések tartalmaznak generációkon át öröklődött „örök igazságokat”, de aktuális „tudományos” ismereteket is.
Az anyasághoz ma nálunk sok súlyos döntés kapcsolódik: mikor és hány gyermekünk legyen, hogyan hangoljuk össze a felnőttek szakmai és egyéni érdekeit a gyerekekről való gondoskodással, hogyan biztosítsuk anyagilag és szellemileg gyermekeink és a magunk jólétét stb. a társadalom szerkezetében végbemenő változások újabb és újabb kérdéseket vetnek fel, amelyekre a régi receptek nem adnak megfelelő választ. ebben az értekezésben megpróbálunk feltérképezni néhány olyan sztereotip elképzelést, amely feleslegesen megnehezíti az egyébként is igen összetett anyai gyakorlatot.

A nemi szerepek és a nemi szocializáció

A nemek közötti egyenlőség megvalósítása nélkül elképzelhetetlen egy igazságos, demokratikus társadalom kialakulása, ennek viszont az alapvető feltétele az, hogy az emberi jogokat azok legteljesebb mértékében elfogadjuk és respektáljuk. a nők jogi (de jure) és gyakorlati (de facto) egyenrangúsága között még mindig nagy a különbség. a női jogok elismerése ugyanis nem jár automatikusan azok betartásával és respektálásával a társadalom intézményei, sem egyénei, tagjai által. a nők egyenrangúságának az élet minden területén sok akadálya van, melyek egyike a nemi sztereotípiák megléte. a nemi sztereotípiák a hatalom informális szerkezetének részei, és ez a hatalmi rendszer a társadalmat két részre osztja, a nyilvános és a személyes szférára. ez a bipolaritás szembeállítást is jelent. a nyilvános szférát a férfihez kapcsolja, a szemé- lyeset a nőhöz, miközben az utóbbi az előbbinek alárendelt szerepben jelenik meg. a két oldalnak megfelelően oszlanak el azok az elvárások, döntési kompetenciák és a felelősség fajtái, amelyeket a nőknek és a férfiaknak tulajdonítanak.

A feminizmus és a nőmozgalom rövid története

A feminizmust mint társadalmi-politikai mozgalmat és eszmerendszert a női egyenjogúságért és egyenrangúságért vívott küzdelemként, valamint a patriarchális társadalmi berendezkedés kritikájaként és az annak megszüntetésére irányuló igyekezetként határozhatjuk meg. a feminizmus fogalma mindazon igyekezetekre utal, amelyek a nők alárendeltségének a megszüntetésére irányulnak. Noha a feminizmust leggyakrabban mint korunk jelenségét értelmezzük, fontos tudatosítanunk, hogy a nemek közötti egyenlőtlenség kritikája sokkal régebbre nyúló tӧrténelmi hagyományokkal rendelkezik. ebben a fejezetben arra teszek kísérletet, hogy a régebbi korok feminizmusának és nőmozgalmainak tӧrténetét foglaljam vázlatosan össze. a nők társadalmi alárendeltségét és a férfiuralmat elutasító igyekezeteknek viszonylag hosszú a hagyománya, ez a hagyomány azonban sokáig a „tudatlanság fátyla” mӧgӧtt rejtőzӧtt. Valójában csak a feminizmus má- sodik hulláma megjelenésének időszakában került egyes feminista gondolkodónők és történésznők figyelmének a kӧzéppontjába. amint azt a francia törtészész, pierre Grimal is megjegyzi, „a történészek csak a férfiak történetéről tudnak. Felhasználják azt a kettősséget, hogy sok nyelv ugyanazzal a névvel jelöli az emberi nem képviselőit mint a hímneműeket, és azon a címen, hogy az »emberek« történetét mesélik el, a férjek, fivérek, fiúk és apák történetére szorítkoznak.” A különböző történelmi korszakokban végbement, azóta azonban a feledés homályába merült feminista kezdeményezések feltárására irányuló igyekezet gyakorta a történeti források hiányába ütkӧzik, ami a szervezett nőmozgalom hiányával hozható ӧsszefüggésbe, amely tulajdonképpen csak a 19. század vége felé alakult ki. Korábbi tӧrténelmi korszakokban a nőknek nem volt lehetőségük arra, hogy megismerjék elődeik erőfeszítéseit, s ezekből erőt és inspirációt merítsenek.

A magyarországi feminista megmozdulások története

„A férfiuralom dolgoztatja a nőket,” állapította meg a 2012. december 9- én Budapesten rendezett Feminista Közösségi est egyik szereplője. Kijelentése több kontextusban is megállja a helyét, én az irodalmi és történelmi műveltség megszerzésében vélem különösen relevánsnak. egy 2009 májusa óta önkéntes alapon működő magyar feminista honlap, a nőkért.hu főszerkesztőjeként, a prominens feminista lap, a Ms. Magazine top 100- as listájának mintájára ajánlott irodalomlistát állítottam össze olvasóink számára. pár évvel később egy budapesti székhelyű, többnemzetiségű feminista csoport, a radical Queer affinity Collective a magyar feminizmus történetének bemutatására kért fel kiállítás formájában. e két projekt megvalósítási ideje alatt a lehető legkonkrétabban megtapasztaltam az addig sem ismeretlen tényt, miszerint az, aki meg akarja ismerni a női irodalmi és történelmi hagyományt, lényegében dupla tanulásra kényszerül; a közoktatás által ugyanis csak részleges ismereteket szerez, mindössze a férfikánon és a férfitörténelem válik a műveltsége részévé. Ha az egyén meg akarja ismerni a női szerzőket és a nők jogaiért küzdő történelmi szemé- lyeket, kénytelen a nulláról kezdeni a tanulást, kutatást – amiben nincs is könnyű dolga, mert noha a magyar nőírókról egyre több tanulmány(kötet) lát napvilágot, a hazai nőjogi törekvéseket feldolgozó átfogó mű magyar nyelven a mai napig nem született. 2 az utóbbi ismereteket a különböző válogatáskötetekben – melyek ritkán különítik el a kimondottan feminista és a szimplán női témákat – megjelent tanulmányokból és folyóiratokból lehet összegereblyézni. Jelen tanulmány a nőkért egyesület „a magyar feminizmus története“ című vándorkiállítása kísérőjeként született, és megírása után úgy érzem, a kutatás és a vonatkozó szakirodalom áttekintése leginkább csak a felderítetlen tudásanyag roppant mennyiségével szembesített.
Elöljáróban két dolgot szeretnék tisztázni, az első egy elméleti, a má- sodik pedig egy gyakorlati kérdés. egyrészt a feminizmus az a társadalomkritikai eszme, illetőleg tudományos szemléletmód, amely felismeri, hogy a nők nemüknél fogva szisztematikus hátrányokat szenvednek el a társadalomban, a nyilvános és a magánszférában egyaránt, és amely – optimális esetben ugyan figyelembe véve az interszekcionalitás jegyében az egyéb társadalmi különbségek (faj, etnikum, osztály, vallás, szexuális orientáció, fogyatékosság, stb.) okozta meghatározottságokat és hátrányokat is – deklarálja az imént említett egyéb társadalmi különbségeken túl, pontosabban azokon belül pluszban megjelenő, azokat mintegy átszelő specifikus női problémák és érdekekés társadalomtudománynak van feminista irányzata, sőt, létezik feminista földrajz is; vagy a mozgalom keretében, aktivizmus formájában. a feminizmus egyes irányzatai a kialakult egyenlőtlenségek vélelmezett okaiban és a javasolt megoldásokban különböznek. Magyarországon azonban ezek a megmozdulások kisebb mérete és a hozzáférhető szakirodalom szűkössége miatt, nem különültek el. létezését, és azok megoldására, illetve érvényesítésére törekszik. E törekvések történhetnek a tudományos élet berkein belül – mára minden humán és társadalomtudománynak van feminista irányzata, sőt, létezik feminista földrajz is; vagy a mozgalom keretében, aktivizmus formájában. A feminizmus egyes irányzatai a kialakult egyenlőtlenségek vélelmezett okaiban és a javasolt megoldásokban különböznek.

LGBTI és Queer Studies – az identitás problémái

Az LMBTQIA témakör (a homoszexualitás és egyéb, a „normától” eltérő szexuális orientációk és nemi identitások témaköre) szorosan kapcsolódik az iménti fejezetekben tárgyalt női és reprodukciós jogokhoz, hiszen, egyrészt, a feminizmushoz hasonlóan megkérdőjelezi a társadalmi nemi szerepeket, sztereotípiákat, a nemek társadalomban rögzített hierarchiáját, az ahhoz kapcsolódó binaritással (kétosztatúsággal) és heteronormativitással (a heteroszexualitás egyedül elfogadható, „normális” szexualitásként té- telezésével), valamint a szexuális aktivitás bevett normáival együtt; másrészt, emberi jogi kéréseket vet fel pl. a házasodással és a gyermekvállalással kapcsolatban (örökbefogadás, asszisztált reprodukciós eljárások).

A nők reprodukciós jogai

Simone de Beauvoir A második nem című, feminista alapművé lett könyvé- ben (1949) úgy érvel, hogy míg a férfi teljes összhangban van a testével, és reprodukciós tevékenysége az önmegvalósítását nem akadályozza, a nő viszonya saját testéhez ambivalens: autonóm törekvéseit ugyanis gátolja az ún. fajnak való kiszolgáltatottság – pl. a menstruációs görcsök, a szakadatlan teherbeesés, illetve az attól való félelem; a menopauza, melyek részben elidegenítik a saját testétől. „Teljes alávetettsége a fajfenntartási funkcióknak volt az oka annak, hogy az emberi történelem kezdetén a nő kénytelen volt lemondani a világ alakításáról és beérni a ház körüli munkákkal”– írja.
A gyermektelen Beauvoirt később sok kritika érte még feminista kö- rökből is e ridegnek tűnő megközelítése miatt, pedig a gondolatmenetét – elutasítva a biológiai determinációt – azzal zárja, hogy az, hogy a nőt mennyiben vetik vissza a teste reprodukciós funkcióival járó korlátok, attól függ, hogy a társadalom mennyi jelentőséget tulajdonít ezeknek, és mennyiben hajlandó ezeket a terheket a nő válláról levenni. „Aszerint, hogy milyen egészségügyi feltételek közt zajlik le a terhesség és a szülés, lesz nagyobb vagy kisebb a faj hatalma a nő felett” – mondja például.
A biztonságos szülés, a szülés közben átélt fájdalom csillapítása, az anyai halandóság csökkentése, a természetes körülmények között, azaz fogamzásgátlás nélkül létrejövő gyerekszám korlátozása nemcsak a nők legalapvetőbb jogait érintik (élethez, testi épséghez, emberi méltósághoz való jog), hanem emancipációjukban is kulcsszerepet játszanak.