1923. júl. 2-án született a nyugat-lengyelországi Kornikban. Családja 1931-ben Krakkóba költözött, és Szymborska élete végéig ott élt. Miután a háború alatt illegális iskolákban képezte magát, 1945-1948 között a Jagelló Egyetemen lengyel filológiát és szociológiát tanult, de diplomát sosem szerzett. Nem nevezhető termékeny költőnek, élete során összesen 250 verset publikált.

Van egy szemeteskuka a szobámban. Este írom a verset és reggel újra elolvasom. Nem mindig éli túl az éjszakát.

– nyilatkozta a New York Times-nak. Személyes hangvételű, gondolati lírájának központi témája az ember egzisztenciális helyzete, illetve az egyén és a történelem kapcsolata. Verseit közérthetően, sok humorral fűszerezve írta. Az 1996-os irodalmi Nobel-díj indoklása szerint a rangos elismerést azzal érdemelte ki, hogy

költészete ironikus pontossággal engedi az emberi élet momentumaiban megmutatkozni a történelmi és biológiai összefüggéseket.

A díjnak köszönhetően vált nemzetközileg is ismertté, munkáit számos európai nyelvre lefordították és átültették arab, héber japán és kínai nyelvre is. 88 éves korában tüdőrákban halt meg.

 

Wisława Szymborska:
Macska az üres lakásban 
 
Nem halhat meg a macskának csak úgy. 
Mert mit kezdjen a macska
egy üres lakásban. 
Ugráljon a falra. 
Dörgölőzzön a bútorokhoz. 
Mintha semmi se változott volna, 
mégis kicserélődött minden. 
Minden a helyén,
mégis szanaszét.
És esténként már nem ég a lámpa. 
 
Léptek a lépcsőházban,
de ezek nem azok.
Egy kéz halat tesz a tálba, 
de ez a kéz sem ugyanaz. 
 
Valami nem kezdődik el 
a megszokott időben. 
Valami nem úgy pereg le, 
ahogy kellene.
Valaki itt volt és itt volt, 
aztán egyszercsak eltűnt, 
és most makacsul nincs. 
 
Minden szekrénybe belestünk, 
végigfutottunk a polcokon. 
Bepréselődtünk a dívány alá, hátha. 
A tilalmat megszegve
még a papírokat is szétkotortuk.
Mit tehetünk még. 
Alszunk, várakozunk. 
 
Csak jöjjön vissza, 
csak kerüljön elő. 
Akkor majd meglátja, 
hogy a macskával nem lehet így. 
Majd úgy megyünk elé,
mint akinek cseppet sem sietős, 
óvatosan,
vérig sértett tappancsokon.
És semmi nyávogás, ugrálás eleinte.

 
(Csordás Gábor fordítása)