Meissenben született, értelmiségi családba. Magántanároktól kapott alapos, széleskörű oktatást. 1840-ben kezdett publikálni, a Der Wandelstern és a Sächsische Vaterlandsblätter című lapokban, gyakran Otto Stern álnév alatt. Cikkeiben, elbeszéléseiben a nők a főszereplők, az ő problémáik, kiszolgáltatottságuk, a munkásnők elnyomottsága. A Vaterslansblätterben 1843-ban amellett érvelt, hogy
a közügyekben való részvétel a nők számára nem csupán jog, hanem kötelesség.”
A lipcsei munkásújságban azokhoz a munkásokhoz szólt, akik a nőmunkásokat ki akarték rekeszteni a munkásmozgalomból:
Nem elég az, hogy a férfiak munkáját szervezzék, kell a nőkét is… minthogy a nők részére kevés munkakör áll nyitva, ezért olyan nagy a konkurencia, hogy a béreket erősen lenyomják, így ha figyelemmel nézzük, a női munkások körében a nyomor még nagyobb, mint a férfiaknál.”
1848-ban Adresse eines deutschen Mädchens címmel írt munkájával vált híressé. Ugyanabban az évben Frauen-Zeitung címmel elindította az első, nőknek szóló politikai lapot. (Mottója: „A szabadság birodalmának toborzom polgártársnőimet.”) 1855-ben Neue Bahnen címmel alapított szintén nőknek szóló lapot, melynek haláláig főszerkesztője volt.
Auguste Schmidttel együtt alapító tagja volt 1865-ben az Allgemeiner Deutscher Frauenvereinnőjogi szervezetnek, melynek haláláig társelnöke volt. Lipcsében tartották meg ugyanabban az évben az első nőkongresszust.
Fennmaradt levelezése Veres Pálné Beniczky Herminnel.
Néhány munkája:
Römisch und deutsch;
Zwei Generationen;
Die Schultheientochter von Nürnberg;
Die Stiftsherren von Straburg;
Mädchenbilder aus der Gegenwart;
Mein Lebensgang;
Das Recht der Frauen auf Erwerb;
Frauenleben im Deutschen Reich;
Das erste Vierteljahrhundert des Allgemeinen Deutschen Frauenvereins.
Felhasznált irodalom:
