Koppenhágában nőtt fel, 1884-ben szerezte meg tanítói oklevelét. 1890-ben – magas rangú hivatalnokok tiltakozása ellenére – a dán parlament, a Rigsdagen első női gyorsírójává nevezték ki. Műfordítással is foglalkozott, többek között ő fordította Selma Lagerlöf munkáit dánra. Elkötelezett, aktív tagja volt a dán nőszervezetnek, a Dansk Kvindesamfund-nak, tagja volt az elnökségnek. Szerkesztője volt a nőszervezet lapjának, a Kvinden og Samfundet-nek (A nő és a társadalom). Cikkeiben és beszédeiben sokszor hangsúlyozta, hogy a nők értékes, önálló emberek, nem kell alávetniük magukat a férfiak elvárásainak és követeléseinek.
