Budapesten született, anyai ágon francia származású. Építészmérnök apja (aki a Duna szabályozásával foglalkozott) nem örült a lánygyereknek. Zsófia 1903-ban érettségizett, majd bölcsészeti tanulmányokat folytatott, amiket házassága miatt félbeszakított. 1912-től a Pesti Napló, majd a Világ párizsi tudósítója volt. (Unokatestvérénél, Dénes Valériánál vendégeskedett a városban.)
Énreám sohasem hatott lenyűgözően a nálamnál nagyobb erő. A velem való kényúri rendelkezést sohasem tűrtem békésen. Könnyen lázadtam, forrongtam, és nem adtam be a derekamat. Csak a teljes szeretetnek szereltem le.
1913-ban megismerkedett Ady Endrével, de az eljegyzés végül (vagy mert Dénes anyja öngyilkossággal fenyegetőzött, vagy mert a költő lépett vissza) felbomlott. Végül egyáltalán nem bánta, hogy nem ő lett az „Ady-özvegy” – szakmai sikereket ért el és mozgalmas, hosszú életet élt. 1918-ban Szabó Ervin mellett bekapcsolódott a forradalmi munkába. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált. A harmincas évektől több kötetben adta ki visszaemlékezéseit, önéletrajzát és a kortársai jellemrajzát. Háromszor megözvegyült, nyolcvan évesen még hozzáment egy nála harminc évvel fiatalabb festőművészhez, és még több mint húsz évet éltek boldogan együtt. 1982-ben József Attila-díjat kapott. 102 évesen hunyt el.
Unokatestvére Dénes Valéria festőművész.
Művei:
A láthatatlan kendő (kisregény, Budapest, 1932)
Élet helyett órák (visszaemlékezések, Budapest, 1935)
Az ismeretlen Ady (Ady Lajosné nevével, Budapest, 1942)
Akkor a hársak épp szerettek (visszaemlékezések, Budapest, 1957)
Zrínyi Ilona (életrajzi regény, Budapest, 1959)
Egyszeri kaland (önéletrajzi regény, Budapest, 1964)
Gyalog a baloldalon (önéletrajzi regény, Budapest, 1965)
Párizsi körhinta (önéletrajzi regény, Budapest, 1966)
Szivárvány (visszaemlékezések, 1970)
Úgy, ahogy volt (visszaemlékezések kortársairól, 1974)
Tegnapi újművészek (visszaemlékezések, Budapest, 1974)
El ne lopd a léniát (visszaemlékezések, Budapest, 1978)
Szivárvány Pesttől Párizsig (visszaemlékezések, Budapest, 1979)
Élet helyett órák – Talán Hellász küldött (visszaemlékezések, dokumentumok, Budapest, 1980)
Ami a százból kimaradt (tárcák, cikkek, Budapest, 1985).
