Banktisztviselőnek indult, majd a Pesti Hírlap, 1945 után a Magyar Nemzet munkatársa volt. Regényeiben szórakoztató, könnyed hangon a kortárs, általában polgári nők életét mutatta be.
A Bozzay Margit szerkesztette Magyar Asszonyok Lexikona 1931-ben így ír róla:
„A modern Budapest fiatal nőgenerációjának legalaposabb ismerője. Friss és kitűnő humorú írásai új hangot vittek a modern magyar zsurnalisztikába és ezekből a cikkekből egy kegyetlenül élesszemű megfigyelő hangján az analitikus mélységek tiszta lírikusa bontakozik ki. Sorra veszi a mai nő minden típusát : az elszegényedett úricsaládok dolgozni nem akaró, otthon zsebpénzt kunyeráló, minden tragédiát jasszlányos humorba átmentő leányait, a pénztelen művészlányt, aki minden szenvedést vállal a mesterségéért, a férfimunkát végző új dolgozó nőt, az Intellektuelt, az ötórai teák táncoló, semmittevő leányait, a fővárosba vágyódó új vidéki leányokat, a B-listás férjét eltartó, éjjel-nappal dolgozó fiatalasszonyokat s a kor női típusainak
e mindannyiunk előtt ismerős galériáját a megfigyelés minuciózus vonalain túl egy megértő és megbocsátó testvéri szeretettel öleli körül. Az utóbbi időben főleg verseivel aratott nagy sikert; mély lírától és a kifejezés biztonságától vezetett versei új műfajt nyitottak meg a magyar irodalomban. A Manci című regénye, amely azt beszéli el, hogyan lesz egy «jópofa» pesti kisleányból «rendes ember», először a Pesti Naplóban jelent meg folytatásokban.”
Néhány műve:
A Manci,
Felesége tartja el,
Évek a mérsékelt égöv alatt (versek),
Első ütem,
Fehér zászló,
A játék.
