i nő

Szent-Györgyi Albert munkatársa volt, kutatásai során több jelentős saját felfedezést tett, mint például a miozin A és B leírása.

Hódmezővásárhelyen születt, a szegedi egyetem természettudományi karának hallgatója volt 1924-től, 1925-27 között a bécsi egyetemet látogatta, 1929-ben készítette el doktori értekezését. 1931-től a szegedi egyetem Orvos-Vegytani Intézetben dolgozott Szent-Györgyi Albert mellett, 1940-ben kapta meg egyetemi magántanári kinevezését. Értékes publikációi alapján több külföldi intézet hívta meg, járt Bécsben, Liègeben, Oxfordban, Nápolyban.

Alapvető felismerései voltak, azonban a további kutatással Szent-Györgyi Straub-F. Brunót bízta meg.

A háborús években is munkahelyén volt, bátorságának köszönhető a labor felszerelésének megmentése. 1945-ben Budapestre költözött, az Orvos-Vegytani Intézet munkatársa lett, majd 1951-től kinevezték a Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézet docensének. Férjével, Baló Józseffel az izomkontraktilis fehérjékkel kapcsolatban végzett kutatásokat. 1955-ben védte meg akadémiai doktori értekezését, ugyanabban az évben megkapta a Kossuth-díjat.

1970-ben nyugdíjba ment, a Gerontológiai Intézet tanácsadójaként folytatta tudományos munkáját. Rangos külföldi lapokban publikált, komoly nemzetközi elismerésre tett szert, Hazai és külföldi tudományos társaságok, tudományos lapok szerkesztőbizottsági tagja volt. A Magyar Tudományos Akadémia nem, de a német Kaiserliche Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina beválasztotta tagjai közé.