Victoire Léodile Béra Lusignan-ban született, értelmiségi családba. 1851-ben férjével, akinek a 1848-as forradalomban való részvételéért menekülnie kellett, Svájcba költözött. Két fia nevén – André, Léo – kezdett publikálni, újságcikkei, elbeszélései, regényei jelentek meg.
Férje halála után hazatért és 1866-ban megalapította a Société de la revendication des droits de la femme (Egyesület a nők jogainak követeléséért) feminista szervezetet. A változást akaró nők – köztük Maria Deraismes, Louise Michel és Paule Minck – az ő házában talállkoztak. Mivel voltak köztük nézetkülönbségek, elhatározták, hogy közös munkájukban a nők továbbtanulási lehetőségeire koncentrálnak.
1871-ben a párizsi kommün ismert szereplője volt, Louise Michellel együtt egyszer le is tartóztatták.
Ezután ismét Svájcban élt. Sokat utazott, hogy tanulmányozza a nők élet- és munkakörülményeit, tanuláshoz való lehetőségeiket. Tagja volt az International Workers Association-nek. Utolsó munkájában az állam és az egyház szétválasztását sürgette.
Néhány munkája:
La Femme et les Mœurs : monarchie ou liberté;
Un mariage scandaleux;
La Commune de Malenpis;
La Grande Illusion des petits bourgeois;
Le Petit Moi;
La Famille Audroit et l’éducation nouvelle.
