Fontos célunk, hogy a Nemzetközi Nőnap ne pusztán üres formaság legyen, hanem eredeti céljának megfelelően a nők helyzetére irányítsa a figyelmet hazai és nemzetközi szinten egyaránt. Ennek érdekében tavaly is részt vettünk a Rhythms of Resistance (RoR) doboscsapat nőnapi vonulásán (nem voltunk olyan sokan, de életem egyik legjobb, leghangulatosabb tüntetése volt 🙂 ), idén pedig közösen szerveztük meg az eseményt. Tiltakoztunk a szexizmus, a nők eltárgyiasítása, a nők fizetetlen munkája, a speciális helyzetű nők többszörös hátrányos megkülönböztetése, a nők reprodukciós jogainak megnyirbálása és az ellenük elkövetett erőszak büntetlensége miatt, melyre a közelmúltban is akadt példa Balogh „Vakkomondor” József nevetségesen enyhe ítélete révén. A Deák téri Tavasz szobortól a Csarnok téri Történelem szoborig vonultunk, skandálva többek között: „Egy nap nem elég, egy virág nem elég!” „Nem vgyok rabszolga!” „Nem vagyok gyerekgyár!” „Szót a nőknek” „Biztonságos tereket!” „Isztambuli Egyezmény!” A transzparensek a feminista forradalmat és a nők testi önrendelkezését hirdették. Útközben a RoR aktivistái, Lakatosné Jutka (A Város Mindenkié hajléktalan aktivistája), Antoni Rita és Gáspár Katalin Nőkért-tagok tartottak rövid beszédeket. Az eseményről az mno.hu és a 24.hu is beszámolt.
Fotók: Rákosi Judit
