populáris kultúra

A prüdériától a Playboyig – nyúlfarknyi haladás

Szeptember végén elhunyt Hugh Hefner, a Playboy alapítója. Az élet császára. A kifejezésről ugyan én hamarabb asszociálok egy macskára, mint egy emberre, aki hatvanöt éven keresztül kompenzálta, hogy az első szerelme visszautasította, a második pedig megcsalta, de a többségnek ő ugrik be.

Úton: a tér neme és a nemek terei – genderkonferencia Szegeden

Mennyiben él ma a sztereotípia, miszerint a nyilvános tér a férfiak, a magánszféra pedig a nők terepe? Hogyan szegültek szembe a kapcsolódó elvárásokkal a nők a 19. században? Hogyan igyekeznek ma a maguk képére (is) formálni olyan különböző tereket, mint a város, az iskola, a munkahely, az egyház, a parlament vagy a zenei élet? És hogyan jönnek a képbe a Ligetvédők?

Hogyha emberek leszünk (válasz Puzsér Róbert írására)

Puzsér Róbert Hogyha lesz egy lányom című cikkében (MN, augusztus 4.) miközben szándéka szerint fontos társadalmi jelenségek kapcsán töri meg a hallgatást, és nagy életbölcsességeket csöpögtet képzelet- és reménybeli ivadéka fejébe, derékig gázol olyan nemi sztereotípiákban, amelyek már száz évvel ezelőtt sem működtek, ma pedig végképp nem szolgálják egy lány- vagy fiúgyermek érdekeit.

Pussy Riot vs. nyíregyházi „hölgyek” – a lányok és a törvény

Vajon miért van az, hogy a feminizmus szóra általában csak szájhúzogató ismerőseink a facebook-on nem győzték megosztani a „Free Pussy Riot”-os képeket, felhívásokat? Nos, trendi lett a banda, ahogy a lázadás is az – már ha nem a mi bőrünket viszik a vásárra. Ráadásul okos, helyes és fiatal nőkről van szó, ez növeli az irántuk érzett szolidaritást. A radikális feminizmus viszont csak akkor comme il faut Magyarországon ha külföldről jön, és közvetlenül a szólásszabadság meg az állami szuverenitás problémáját érinti; ha lehet szörnyülködni és picit örömködni is, hogy „nálunk azért nincs ilyen” aztán meg aggódni: „de ha így folytatódik a helyzet még lehet is”.