Boldog, egyenrangú kapcsolatra vágysz, fontos Számodra, hogy (leendő) partnered szeressen, tiszteljen Téged? Nem tudod, hogyan kerüld el a nőket lenéző férfiakat, hímsovinisztákat, potenciális (fizikai illetve érzelmi) bántalmazókat? Nem tudod, miként ítéld meg már meglevő kapcsolatodat?
A történelmet, mint tudjuk, férfiak írják, így nem véletlen, hogy a főszereplői is elsősorban férfiak. Ismert nőkről nem sok szó esik, az ő történetük láthatatlan marad.
„Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik” – fogalmazta meg a regényíró, egzisztencialista filozófus és feminista, Simone de Beauvoir az azóta szállóigévé vált mondatot „A második nem” c. 1949-ben megjelent társadalomelméleti művében, melyben, noha konkrétan nem használja ezt a szót, megalapozta a „genderelméletet”.
A nőinek nevezett lapok egyre gátlástalanabbul népszerűsítik fiatal nők körében a pornográfia kliséit. A kilencvenes évek hivatásos prostituáltjai vélhetően nem ismertek annyi praktikát, mint ma a Cosmopolitant 2 éve forgató, figyelmesebb szűzleányok.
Ki akarja kasztrálni Náray Tamást? – kérdezte Pál Móni, amikor a NL caféra tévedt, és szembesült azzal, hogy mit tart a népszerű divattervező a nőiesség lényegének.
A neten renget szexológus, szexuálpszichológus tevékenykedik, és nők is gyakran kérnek tőlük tanácsot. Gyakran előfordulnak tévében, rádióban is szakértőként (a különböző műsorok vagy rovatok állandó szexuálpszichológusokkal rendelkeznek). Ebből arra lehetne következtetni, hogy rengeteg tabut döntöttünk meg az utóbbi évtizedekben, felszabadultan szexelünk, és van megoldás a kisebb-nagyobb problémáinkra. Pedig dehogy. Úgy tűnik, ezek a „szakemberek” is csak a nők elnyomásában segédkeznek.
Az idei 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen szervezői ezen képeslap-sorozattal szeretnék felhívni a bántalmazott nők helyzetére és a bántalmazó férfiak felelősségére a figyelmet
A női lapok rendszeresen foglalkoznak azzal, hogyan kapcsolódjon ki, foglalkozzon magával, érezze jól magát egy nő. Jó esetben egy-egy ilyen témájú cikk kitűnő alkalom lenne arra, hogy a nőket arra bátorítsuk, fejezzék ki érzelmeiket, igényeiket, tanulják meg saját érdekeik képviseletét. Sajnos a legtöbb írásra ennek pont az ellenkezője igaz. A cikkekből az tűnik ki, hogy a nőket benne kell tartani hagyományos szerepeikben, esetenként egy-egy kisebb „kihágást” megengedve, így borítékolható, hogy nem fognak lázadozni, vagy megvédeni magukat. – Pál Móni írása
