Vannak-e férfi(as) értékek? Hogyan változnak a férfiakkal szembeni elvárások, és a férfiak mit gondolnak erről? Milyen társadalmi kihívásokkal kell szembenézniük a férfiaknak? Hogyan járulhatnak hozzá a férfiak a nemek közti egyenlőséghez? – többek között e kérdéseket járta körül a Friedrich-Ebert-Stiftung március 25-én tartott rendezvénye.
Felháborít, ha automatikusan egy, a nőket elnyomó rendszer egyik fogaskerekének néznek? Jogos. Erre azonban nem az a megoldás, hogy még ezt a felháborodásodat is a
Ma van a láthatatlan munka világnapja. „A láthatatlan munkát többnyire nők végzik el: a magyar nők átlagosan heti tíz órával többet töltenek csecsemőgondozással, gyerekneveléssel, hat órával többet főzéssel és házimunkával a férfiaknál. Még akkor is több fizetetlen munkát végeznek a magyar nők (és ez ellen nincs is különösebb kifogásuk), ha ők a kenyérkesők a családban, és a férfi munkanélküli” – olvashatjuk egy, az alkalomból megjelent cikkben.
Férfiként nagyon ritkán nyílik alkalmam tájékozott, támogató, vagy legalább nyitott férfitársakkal kibeszélni a női egyenlőséget, mint férfitémát. Pedig nyilvánvaló, hogy ez sok férfit érint, ha nem is rögtön mindet, de egyre többünket. Szeretném párbeszédre és közös gondolkozásra hívni a női egyenlőséget támogató férfitársaimat, és ehhez leírok most néhány gondolatot.
Új írásában Jo T vizsgálja Elizabeth Day korábbi cikkének azt az állítását, miszerint a férfiak „az új második nem” és nagyon félrevezetőnek találja, hogy Day nem veszi figyelembe a patriarchális struktúrák szerepét a férfiak problémái előidézésében, hanem azokért a feminizmust hibáztatja.
Vannak a nők, akik ilyenek meg olyanok, de egyszer csak egyformák lesznek. Egy tükörben, amit a szeretett ember tart eléjük, valami olyat látnak, ami sehogy sem illik ahhoz a képhez, amit ők magukról tudnak. Ebben a tükörben a nők irányításra szorulnak, döntésképtelenek, információhiányban szenvednek, alig szerethetők, követelőzők, nem jól kommunikálnak, nem törődnek eleget a környezetükkel, szeretteikkel.
„Eddig csak sejtettem, hogy feminista vagyok, most már tudom!:)” – kaptam néhány napja a levelet, amikor is arra gondoltam, az ilyen visszajelzések, és az ilyen emberek miatt éri meg csinálni ezt az oldalt. Feledy Ilonának – nagy örömömre – annyira megtetszett a nőkért.hu, hogy úgy döntött, cikkeivel is hozzájárul, Íme az első. Köszönjük! – a szerk.
Férfi létemre a két nemet elsősorban egyenlőnek tartom, a különbségeikkel együtt, – felismerem, hogy a férfi neműek kiváltságosak, és ez az egyik alapja a társadalmunk
Ken Kesey „Száll a kakukk fészkére” c. 1962-es regénye alapmű, Milos Forman meg is filmesítette, de „szégyenszemre” csak most olvastam el először.
Az apák napja eredete 1909-re nyúlik vissza, amikor is egy amerikai polgárháborús veterán lánya, Sonora Smart Dodd Spokane-ben, Washington államban az anyák napi beszédet hallgatva arra jutott, hogy korán megözvegyülő, hat gyermekét egyedül felnevelő apja is megérdemelne hasonló tiszteletadást.
