1908 – négy évvel járunk azután, hogy a Feministák Egyesülete kivált az 1896-ban létrejött Nőtisztviselők Országos Egyesületéből, és mintegy hat évvel a szegedi feminista fiók megalakulása előtt.
Az alábbiakban a Nőszemély Feminsita Magazin számainak archívuma látható.
„Talán hallott a férjem nagymamájáról, egy korai feministáról, aki részt vett az ellenállási mozgalomban”—eddig jutok, mikor eláll a lélegzetem: „a neve Mellerné Miskolczy Eugénia. A férjem kutatásokat végez, hogy megörökítse a bátorságát, és tevékenységét a békéért és a szabadságért. Szükséges e mondanom, hogy mártír volt, a nyilasok agyonverték. Nagyon keveset tudunk róla, és talán Önnek van….” – itt a mondatot szerkesztették, de nem fejezték be. ”Nagy izgalommal várjuk a válaszát, üdvözlettel Pauline, László Strasser nevében.”
„Ahol az asszonyok ébrednek, meg kell ismerniök a nőmozgalom élharcosait, ápolniok kell emléküket, mert az ő bátorságuk nyitotta meg nekünk, későbbi jövevényeknek a szabadsághoz vezető utat.” (Bédy-Schwimmer Róza, 1907)
A Feministák Egyesülete a magyar hagyományokra támaszkodva, a reformkorban megkezdődött, a nők oktatására, művelődésére irányuló törekvésekhez kapcsolódva lépett fel. Kiemelt célja a választójog megszerzése volt, de tevékenysége kiterjedt az állásközvetítéstől a nyelvtanításon át a cselédtörvények felülvizsgálatáig minden olyan témára, amely a nők helyzetével összefüggött.
1946. április 22. és április 29. között hét folytatásban jelent meg az Amerikai Magyar Népszava hasábjain Gáspár Géza részletes, sok problémát érintő interjúsorozata Bédy-Schwimmer Rózsával, a 20. század eleji magyar feminista mozgalom jelentős, nemzetközileg is elismert alakjával. Az alábbi, kiragadott részletek Bédy-Schwimmer Rózsa szerintem ma is korszerű gondolkodásmódját mutatják be, aki a második világháború és az emigráció éveinek tapasztalatával a háta mögött fogalmazta meg gondolatait. A cikksorozatból csak az 1946-ban legégetőbb kérdésekről való véleményét választottam ki.
1918 második felében (talán kora ősszel) Nagyanyám értesítést kapott a Feministák Egyesületétől, hogy tagja lesz annak a küldöttségnek, mely a női választójog érdekében vezető politikusokkal próbál tárgyalni. Ez az élmény annyira megmaradt benne, hogy belevette a Por és hamu című regényébe is.
Azt hiszem, érdekes lesz, hogy először az emlékiratainak vonatkozó részletét közlöm, aztán ugyanezt az eseményt a regényből. Emlékiratainak valamennyi változata az én gondozásomban van, mind befejezetlen. – Dr. Nagy Domokos Imre
