Magyar Könyvklub

A ​jókislányoknak nem terem babér

Asszonyom, ​Kisasszony! Akar Ön a férfiakkal egyenrangú ember lenni? Most nyugodtan válaszol(hat) IGEN-nel. (Miután elolvasta ezt a könyvet!)
Asszonyom, Kisasszony! Felteszünk Önnek néhány kérdést: az erős nők szükségszerűen magányosak? A hatalom megrontja a jellemet? A nők valóban gyengék? A kockázatot kerülni kell? Folytathatnánk hasonlókkal a sort, s ha Ön mindegyikre IGEN-nel válaszol, akkor a nőknek abba a csoportjába tartozik, amelyet Ute Ehrhardt csak látszólag hízelgő kifejezéssel a „jókislányok” kategóriájaként határoz meg.
Hogy mi jellemzi őket? A „jókislányok” alávetettségben élnek, állandó lemondás az életük, önbecsülésük kifejletlen, félelmek és előítéletek akadályozzák őket abban, hogy önállóan gondolkodjanak és cselekedjenek. Abban, hogy felszabadultak és életvidámak legyenek – röviden: hogy teljes életet éljenek.
E könyv szerzője nő és gyakorlati pszichológus, aki önvizsgálatra készteti Önt, hogy jobban megismerje saját magát, majd mintát ad a pozitív gondolkodásra, végeredményben pedig segít kialakítani azt az életstratégiát, amellyel önbizalma, teljesítménye és életkedve fokozható.

Egy új hang

Lerágott csont – mondják (többnyire férfiak, de nem csak ők!) ha a női egyenjogúság kérdése kerül szóba. Az ugyanis, ha nem tudnánk, már rég megvalósult. Ha netán mi nők kissé kétkedőn csóváljuk a fejünket erre, sorolni kezdik a munkához való, a szavazati és egyéb jogainkat. Arról azonban, hogy mindez korántsem csak jogi kérdés, nem nyitnak vitát. És mi?
Nem engedünk-e túl sokszor az évezredes beidegződéseinknek? Mert az úgynevezett „felszabadulásunk” ellenére rettegünk, hogy nem fogadnak el bennünket olyannak, amilyenek vagyunk? Mert így nem vagyunk elég jók, nem vagyunk megfelelőek?
A pszichológus, író és tréner Anne Dickson ebben a nagysikerű könyvében is azon fáradozik, hogy megtanítsa, miképpen győzhet az a „szelíd forradalom”, amelynek célja, hogy a nők nők, a férfiak pedig férfiak lehessenek. Új utakat nyit meg, észrevételei friss fuvallatot hoznak a „nemek harcának” áporodott levegőjébe. Egyfelől gondolatébresztő eszmékkel szembesülünk, másfelől a történet szereplői saját bőrükön tapasztalják meg mindazt, amiről a szerző beszél; nemcsak felismerik nehézségeik okait, és egyre bátrabb lépéseket tesznek a változás felé, hanem az igazi női szolidaritás is feltámad közöttük.

A nő intim földrajza

„Ez a könyv a női testet dicséri – felépítését, összetételét, fejlődését és derűjét ünnepli. Személyes jellegű írásommal arra tettem kísérletet, hogy megtaláljam a női létről való gondolkodás módját, ám eközben ne essem a biológiai determinizmus csapdájába. Művem olyan dolgokról szól, amelyeket hagyományosan a nő képével kapcsolunk össze – a méhről, a petesejtről, az emlőről, a mindenható csiklóról –, s olyan dolgokról is, amelyek nem szoktak erről a képről eszünkbe jutni – a lendületről, az erőről, az agresszióról és a dühről. Ez a könyv a gyönyörről mesél, arról a gyönyörről, amely mélyen a húsban, a test szépségeiben gyökerezik.”