Királynők, királynék, fejedelemasszonyok, politikusok feleségei, színésznők, írók, költők szerepelnek a kötetben. Olyanok, akik életútja a magyar vagy a szomszéd népek történelmével érintkezett, összefonódott. Az életrajzi részeket a női léthez kapcsolódó források, levelek, naplórészletek és egyéb anyagok gazdagítják. A fordulatos életrajzokat érdekes művelődéstörténeti elemek teszik még színesebbé és élőbbé.
Klaus Rainer Röhl alapállása szerint a szelíd anyajogú társadalmat a letelepdett életmódra való áttérés idején fölváltotta a férfiak zsarnokuralma, a patriarchátus. Ez idáig közhely, de az már semmiképp, hogy a világ számos pontján az asszonyok nem hódoltak be férjeiknek, hanem fegyvert ragadva legyilkolták őket, nemük fenntartása érdekében pedig idillikus szabad szerelembe vegyültek szomszédaikkal. A fiúcsecsemőket – ha nem ölték meg őket – kancatejjel táplálták, majd szolgáikká tették. A lányok keblét viszont barbár módon leégették, hogy ne zavarja őket a nyilazásban.
A szerző a világ számos pontján vél fölfedezni amazontársadalmakat, a szkűtha pusztáktól Dél-Amerikáig, a Kaukázus ormai között, az ősi Germániában. Színes kultúrtörténeti adalékai legalábbis megfontolásra érdemesek, és közben szinte észrevétlenül megismerkedünk egy bázeli tudós, Bachofen munkásságával, aki olyan nagy hatást gyakorolt Friedrich Engelsnek az őstársadalmakról írott művére.
„Az amazonok lázadása” érdekes kultúrtörténeti ismereteket nyújt, s egy bizonyos: e szép gyilkosok históriája lenyűgözően érdekes.
Hogyan lesz a Pszkov környéki kényúr törvénytelen leányából a genfi Internacionálé harcosa és a Párizsi Kommün hősnője? Ezt mondja el a Jelizaveta Dmitrijeva kalandos életútját, a társadalmi igazságtalanságokra korán eszmélő nemeslánynak, a tevékeny forradalmárnak, a Marx megbízásából a Kommün városába utazó „futárnak”, a párizsi munkásforradalom fáradhatatlan nőmozgalmi vezérének történetét színesen felelevenítő könyv. Az életrajz felvázolja a szép Liza tevékenységének színtereit és körülményeit, vagyis az Internacionálé Orosz Szekciójának megalakulását, a francia nők helyzetét és a Kommünért vívott áldozatos küzdelmét. Frankel Leó alakja is feltűnik, aki szerelemre gyúlt a hős amazon iránt, s akivel a bukás után együtt jutottak ki a körülzárt Párizsból. Végül a szerző megpróbál magyarázatot adni Dmitrijeva nevének tragikus homályba borulására.
A spanyol polgárháború magyar részvevőinek memoárjaiban már találkozhattunk egy Maria álnevű, önfeláldozó, feltűnően szép ápolónő alakjával, de a szerzők nem tudták, hogy Maria azonos Tina Modottival. A hazai olvasók Pablo Neruda nálunk 1977-ben megjelent önéletrajzából alkothattak képet róla: „sápadt, ovális arc, két összefogott fekete haj szárny keretében nagy, bársonyos szemek néznek rám az esztendők mélyéből. Alakját Diego Rivera örökítette meg az egyik falfestményén, növényi koronák és kukoricalándzsák sugárkoszorújában…”
Az udinei olasz munkáscsaládból származó fotóművésznő változatos, izgalmakban bővelkedő pályafutását élettársa, Vittorio Vidali, a spanyol polgárháború Ötödik Ezredének legendás hírű parancsnoka eleveníti fel. Tina Modotti Mexikóvárosban tanulta meg a realista fényképezést, s elsőként kapta lencsevégre a latin-amerikai metropolis nyomornegyedeit, bádogvárosait és annak lakóit. 1930-ban száműzték Mexikóból. Egy ideig Berlinben dolgozott, majd a Szovjetunióba került, ahol – ismét Neruda szavaival – „fényképezőgépét a Moszkva folyóba hajította”, hogy másfajta hivatást töltsön be: mint a Nemzetközi Vörös Segély megbízottja utazott szerte Európában – hazánkban is –, hogy támogassa az üldözött, bebörtönzött kommunistákat. Útja azután Spanyolországba vezetett, főápolónőként állt helyt a front első vonalaiban.
Lesznai Anna élete. pp.: 154
Morvai Krisztina 1998-ban megjelent könyve a családon belüli feleségbántalmazás magyarországi helyzetével foglalkozik. A könyv nagyon gazdag empirikus anyagon alapul. A szerző áttanulmányozott több mint ezer 1995-96-ban hozott bírósági ítéletet és aktát, amelyek a családon belüli erőszak jelenségével kapcsolatos bűncselekményekre vonatkoztak (pl. testi sértések, kiskorú veszélyeztetése, nemi szabadságot sértő bűncselekmények). Mindezek mellett több mint 60 interjút is készített bántalmazott nőkkel és családtagjaikkal. Ezek helyszíne többnyire valamilyen anya-otthon, vagy éppen női börtön volt – ez a tény éppen a családon belüli erőszak jelenségének intézményes, jogi megoldatlanságára utal. A bántalmazott nők egyetlen lehetősége gyakorta a családból való menekülés, vagy maguk is erőszakhoz folyamodnak. Ennek akár az is lehet a vége, hogy a családon belüli erőszak áldozata, a korábban férje által évekig bántalmazott nő egy emberölési ügy vádlottjává, majd ezt követően valószínűleg többéves börtönbüntetéssel sújtott elítéltté válik.
A Kossuth család életébe már jóval a szabadságharc előtt beleszólt a történelem. Zsuzsanna, bátyja révén, egész fiatalon megismerkedett kora égető problémáival. Míg más fiatal lány bálozott, ő a Törvényhatósági Tudósítások kis szerkesztőségi szobájában Kossuth Lajos valóságos „titoknokaként” buzgólkodott. A szabadságharc idején mint a tábori kórházak főápolónője fáradhatatlanul járta az országot. Férje elvesztése csak rövid időre bénította meg, bátyja hívó szavára vállalta a nagy felelősséggel, sok gonddal járó feladatot. A világosi fegyverletétel után többször bebörtönözték, végül emigrálnia kellett. Brüsszelben, majd később New Yorkban, még betegen is ő gondoskodott családjáról. Az erős egyéniségeket a sors gyakran próbára teszi. Életében a legnagyobb tragédiát talán mégis az jelentette, hogy Kossuth sohasem bocsátotta meg a sikertelen Makk-féle összeesküvésben való részvételét, és Zsuzsannát tette érte felelőssé. A jellemükben oly sok hasonlatosságot mutató testvérpár kapcsolatának ábrázolása külön érdeme az életrajznak.
Mindnyájan őrzünk képet magunkban II. Rákóczi Ferenc anyjáról, Munkács várának hős védőjéről, Zrínyi Ilonáról. A régebbi életrajzok kissé idealizálták alakját, így igazi lénye, érző, vívódó személyisége ismeretlen maradt. Élete valóságos regény, de korának legtöbb asszonyával ellentétben nem sodródott az eseményekkel, hanem igyekezett irányítani. Céltudatos, határozott jellemének kialakulásában döntő szerepe volt családi környezetének: nagybátyját, a költő és hadvezér Zrínyi Miklóst tekintette eszményképének. Politikai meggondolásból lett I. Rákóczi Ferenc felesége, ez vitte őt a szelíd adriai tájról az ország zordabb, északkeleti részébe, először Zboróba, majd Munkácsra. Szervezői és vezető adottságai leginkább Munkács védelme során mutatkoztak meg, amikor második férjétől, Thököly Imrétől, a törökök oldalán harcoló kuruc királytól elszigetelten lelket tudott önteni embereibe, és három esztendőn át dacolt az osztrák túlerővel. De nemcsak politikus volt, hanem gyermekei érdekeit szem előtt tartó anya és szerelmes nő, hűséges feleség, a nélkülözéseket bátran, méltósággal tűrő, kora és talán az egész magyar történelem egyik legnagyszerűbb asszonya.
