Abortuszról, társkeresésről, szexről – milyen értékeket közvetít a legolvasottabb magyar női magazin?
A kiemelt cikk: „Férfiak, akik sokat tudnak rólunk”. Az 5 megszólaltatott férfi közül kettő nem csak hogy hímsoviniszta, de érzelmi bántalmazó is.
A kiemelt cikk: „Férfiak, akik sokat tudnak rólunk”. Az 5 megszólaltatott férfi közül kettő nem csak hogy hímsoviniszta, de érzelmi bántalmazó is.
Régóta rágódom a problémán, hogy nincsen a magyar piacon egyetlen olyan újság sem, mely felnőtt, intelligens, kulturált nőket szólít meg. A napilapokban és a gazdasági
A szlogenünk, mint ahogy mindenki láthatja: „Minden, amire egy nőnek valóban szüksége van.” Ennek az a története, hogy 2003 májusa körül minden reggel egy olyan
„Az embereket, főleg a nőket arra nevelik, hogy örüljenek a dicséretnek, a bóknak és köszönjék meg azt.” (Huszár, 113.) Ennek ellenére biztosan mindannyian voltunk már részesei olyan helyzetnek, amikor egy bóknak látszó megjegyzéstől inkább kellemetlenül éreztük magunkat – mert a bók tartalma nem illett az adott kontextushoz.
A történelmet, mint tudjuk, férfiak írják, így nem véletlen, hogy a főszereplői is elsősorban férfiak. Ismert nőkről nem sok szó esik, az ő történetük láthatatlan marad.
A nőinek nevezett lapok egyre gátlástalanabbul népszerűsítik fiatal nők körében a pornográfia kliséit. A kilencvenes évek hivatásos prostituáltjai vélhetően nem ismertek annyi praktikát, mint ma a Cosmopolitant 2 éve forgató, figyelmesebb szűzleányok.
Ki akarja kasztrálni Náray Tamást? – kérdezte Pál Móni, amikor a NL caféra tévedt, és szembesült azzal, hogy mit tart a népszerű divattervező a nőiesség lényegének.
A női lapok rendszeresen foglalkoznak azzal, hogyan kapcsolódjon ki, foglalkozzon magával, érezze jól magát egy nő. Jó esetben egy-egy ilyen témájú cikk kitűnő alkalom lenne arra, hogy a nőket arra bátorítsuk, fejezzék ki érzelmeiket, igényeiket, tanulják meg saját érdekeik képviseletét. Sajnos a legtöbb írásra ennek pont az ellenkezője igaz. A cikkekből az tűnik ki, hogy a nőket benne kell tartani hagyományos szerepeikben, esetenként egy-egy kisebb „kihágást” megengedve, így borítékolható, hogy nem fognak lázadozni, vagy megvédeni magukat. – Pál Móni írása