A Partvonal Kiadó meghívására az erotikus irodalom iránti megnövekedett érdeklődésről, annak lehetséges okairól, és a nemrégiben megjelent Emmanuelle-könyvekről beszélgettett a Toldi Moziban Korentsy Márta szerkesztő,
Jane Rogers Jessie Lamb testamentuma című, az Ad Astránál nemrég magyarul is megjelent regénye (ford. Béresi Csilla) egyaránt sorolható az apokaliptikus science fiction és a
Két személyes okom is van rá, hogy különös büszkeséggel mutassam be Ta-mia Sansa a napokban megjelent új könyvét, A menekülés évét.
Rados Virág 2012 végén jelentkezett „Bántalmazó házasság” című lélektani regényével. Az írónő neve már nem volt ismeretlen: két korábbi műve, ugyanannál a kiadónál, a Bipoláris és a Visszakapott élet. Ez utóbbiak személyes életeseményekre (bipoláris depresszió, illetve a mellrák leküzdése) épülnek. A Bántalmazó házassággal nem ez a helyzet: intuitív alapon, némi utánaolvasással íródott; mégis elmondható, hogy a végeredmény olyan hiteles lett, mintha személyes tapasztalat, vagy sokéves szakmai tevékenység motiválta volna.
Annyira azért nem forog a gyomrom, mint E. L. James fércművétől, annyira veszélyesnek nem tartom, de értelmét sem látom a szövegnek. Többször tettem le tanácstalanul a könyvet, azzal a halk kérdéssel: mit akar Mérő Vera?
Rémes. Hajmeresztő. Elkeserítő. Nyomasztó. Folytassam, vagy már egyértelmű, hogy E. L. James Alkonyat-fanfictionnek indult bestselleréről beszélek?
A családon, párkapcsolaton belüli erőszak sajnos Magyarországon is egy aktuális probléma. Dina McMillan „De hiszen azt mondja, hogy szeret!” c. könyve (ford. Kuszing Gábor et
Daphne du Maurier Rebecca c. vaskos (545 oldal), ám gördülékenyen olvasható regénye 1938-ban íródott az ún. „női gótika” tradíciójában, és – ami nem ritka a
A költőként induló majd prózával foglalkozó Tóth Krisztina novellásköteteit akaratlanul is a 2006-ban megjelent Vonalkódhoz hasonlítja az olvasó. A Hazaviszlek, jó? című kötet után a Pixel közelíti meg ismét a Vonalkód történeteinek mélységét és a kötet novelláinak összhangját. A Pixelhez hasonlóan a 2006-ban megjelent novellákban is felfedezhetjük az egységességet, hiszen minden írás alcíme tartalmazza a vonal szót, Tóth Krisztina legújabb kötete pedig a test köré szerveződik. A művek egy olyan kódrendszert alkotnak, melyek vonalhálója hétköznapi történésekből kiindulva próbálja meg behatárolni a világot annak megértéséért.
Magányos kamasz, aki más, mint a többi, találkozik egy vámpírral, aki megváltoztatja az életét… A szokásos, lassan sablonossá váló minta végülis adott, mégsem az Alkonyat vagy a Vámpírnaplók formájában. 16-os karika díszeleg a hátlapon, de lehetne inkább 18-as, és ezt kéretik komolyan is venni.
