Betiltották a miniszoknyát a minisztériumban – olvasható a hír. „Vannak öltözködési irányelvek, amelynek minden dolgozónak meg kell felelnie. Így például náluk kötelező a férfiaknak a nyakkendő, a hosszú ujjú ing és öltöny, a nőknél a legalább térd alá érő szoknya, vastag harisnya és a zárt cipő, amelyből nem látszódhat ki a munkatársak lábujja” – összegezte egy illetékes a Blikknek.
Idézet „Feminizmus” c. leveléből (In A világ így megyen c. válogatás) „Így négyszemközt megmondhatom neked, kislányom, hogy én azt hiszem, ha akarod, ha nem, te
Férfi létemre a két nemet elsősorban egyenlőnek tartom, a különbségeikkel együtt, – felismerem, hogy a férfi neműek kiváltságosak, és ez az egyik alapja a társadalmunk
Látszólag kimeríthetetlenek, a valóságban azonban szánalmasan egyszerű sémákba illeszkednek és egy perc alatt megcáfolhatók azok a koholt vádak, gyenge lábakon álló érvek és átlátszó stratégiák, melyekkel megkísérlik a feminizmust elmarasztalni, és a feminista nőket lejáratni.
Hányan sírnak, hogy „jaj, fogy a népesség” – de ugyanezek az emberek fogják be a fülüket a buszon, ha üvölt egy csecsemő (csak nem azért, mert éhes?), és ugyanezek az emberek vágnak pofákat, ha egy nő nekiáll nyilvános helyen szoptatni.
Ebben az írásban a feminizmus mint szervezett mozgalom történetét, annak előzményeit és három hullámát tekintem át.
Mért ne legyek én feminista? Mert a feministák ápolatlan, lompos, ízléstelenül öltöző, nőietlen kékharisnyák, akik egyetlen sikere az életben, hogy militáns támadásokat intéznek a család, az otthon, a gyermekvállalás – és egyáltalán: a természet rendje ellen. Képtelenek mit kezdeni azzal, hogy nők, hiszen a nőt a férfi teszi igazán nővé, márpedig a feministák éppen attól sikertelenek, hogy a férfiakkal való viszonyuk tragikus. Így aztán megkeseredett, kiszáradt banyák, már fiatalon ráncos lelkűek, akik nemcsak félnek a férfiaktól, hanem gyűlölik is őket, mert nem kellenek nekik. Nem csoda, ha leszbikussá válnak.
A női szexualitás, és így a női nemi szerv keltette szorongás a vagina dentata-képzetben jelenik meg (behatoláskor a férfi nemiszervét leharapó, fogakkal rendelkező vagina). Van egy népmese, amelyben Mátyás király a bíró lányának nemiszervét „csunyának” nevezi – ez pedig ehhez a testrészhez undort és szégyent kapcsol, míg – rejtetten, mégis egyértelműen – a falloszhoz szépséget és büszkeséget.
A feminizmus lejáratását megkísérlő ideológia legfőbb pillére. A legtöbb feministának vannak pozitív férfiszereplők az életében, családtagok, és/vagy barátok, partner személyében. Ez azonban mit sem változtat az össztársadalmi problémákon, a közgondolkodás domináns férfiképén, a nőket ezzel összefüggésben ért hátrányokon.
Mielőtt valakit elragad az egyre inkább elharapozó ideológiai divathullám, és a hagyományos, veretes értékek nevében elkezdi romantizálni az otthonmaradó, „karrierjének” (általánosító szitokszó) átszellemült mosollyal búcsút
