Következő cikk
Nők lap nélkül

Jenny Lind operaénekesnő

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Jenny Lind operaénekesnő

augusztus 27, 2010 - 10:46

A dán meseíró, Hans Christian Andersen (1805-75) életéről készült filmben - melynek a 2. részét tegnap éjjel adta le az m2 - reménytelen szerelme, a gyönyörű operaénekesnő a zsúfolásig megtelt teremben, többek közt a királyi pár előtt a következőt jelenti ki: "Ma énekelek utoljára. Visszavonulásomnak boldog oka van: férjhez megyek. A jövendő életemet alázatosan és örömmel a férjemnek szentelem." A művésznő a korábbi, dívához illő elegáns ruhák helyett nyakig zárt, sötétbarna, puritán öltözéket visel. Zord tekintetű, ellenszenves, a filmben végig paternálisan felette őrködő zongorakísérője felé lép, aki kezet csókol neki. (Ennyit a formális gesztusok és a nők tisztelete közti feltétlen összefüggésről...) "Az élet nem tündérmese" - mondta egy nappal korábban visszautasított kérőjének, a meseírónak, aki most, a hüledezést, feszültséget megtörve, tapsolni kezd.

 
A feminizmus arról (is) szól, hogy tehetséges, munkájukban örömüket lelő nőknek ne kelljen ilyen bejelentéseket tenniük, és tudjanak, merjenek nemet mondani, ha valaki - az egyszeri és megismételhetetlen Embert nem tisztelve bennük - ilyen választás elé állítja őket. Nem csak pl. Maria Anna Mozart vagy Clara Schumann a fájó példák a zene világából - sajnos a 21. századból is tudok olyan esetet, hogy a gyönyörű hangú lány - úgy tűnt, párkapcsolata miatt - feladta az énekesi ambícióit. A napokban (!) jelentette ki egy szenilis politikusunk, hogy a nők a munkahelyükön nem nélkülözhetetlenek, csak a szülőszobán. Pedig anélkül a produktív/művészi munka nélkül, amit a nőknek a társadalmi elvárásokkal dacolcva sikerült véghezvinniük, a világ sokkal kevesebb lenne.
 
A művésznőknek gyakorta sikerült kibújniuk a korlátozások alól, bár ezzel gyakran a társadalom perifériájára is szorultak, rossz erkölcsökkel társították őket. A színésznők, festőnők, stb. házasságkötésük után sokszor kénytelenek voltak felhagyni művészi tevékenységükkel. Az operaénekesi pálya azonban mindig egy többé-kevésbé elfogadott, tiszteletben tartott kitörési formának számított (a teheteséges keveseknek) az elnyomó szerepelvárások alól - de csak mert a szükséges biológiai adottságoknál fogva ezt nemigen lehetett volna férfiakkal megoldani. Ennek ellenére házasságkötése után valóban nélkülöznie kellett a zene világának Jenny Lindet, merült fel bennem a kérdés. A művésznő életrajzának utánanézve, a válasz nem egyértelmű.
 
Jenny Lind Stockholmban született, egyes feltételezések szerint egy tanítónő törvénytelen gyereke volt, emiatt nem tisztázott, anyja házasságkötése után, 1820-ban, vagy annál korábban jött-e világra. Kivételes hangját korán felfedezték, már gyerekként tehetségének megfelelő képzésben részesült. 10 éves korától a színpadon állt, 17 évesen már a svéd opera ünnepelt csillaga. Európa-szerte üdvrivalgással fogadták, fellépései előtt mégis lámpaláz gyötörte. Két évet Franciaországban tanult, de magányosnak érezte magát. Illusztris kérői közt Andersen mellett - "A rút kiskacsa" c. mesét állítólag ő inspirálta, és az író másik meséje nyomán nevezték el "a svéd fülemülének" - Mendelssohn - aki a Lorelei c. operát és az Elijah szoprán szerepét is neki írta - és Chopin szerepelt.
 
Turnéi nyomán jelentős vagyonra tett szert, melyből - kiemelkedő szociális érzékenysége folytán - bőkezűen adakozott kulturális célokra és a rászorulók, pl. beteg gyerekek megsegítésére. Amerikai turnéja során (1851-2) e nagylelkűségét reklámfogásnak is felhasználták, noha nem volt szüksége további népszerűsítésre: amikor partot ért, 40 ezer főnyi üdvrivalgó tömeg fogadta. Majdnem 100 koncertet adott az Egyesült Államokban, és itt ment hozzá Otto Goldsmith zongorakísérőhöz, akitől három gyermeke született. Európába visszatérve az életrajz szerint hivatásos karrierjét feladta (tehát, még ha nem is olyan sokkoló módon, de volt igazság a filmben) viszont ambivalens a leírás, mert ennek ellenére zeneművészeti főiskolai oktatásról illetve számos további fellépésről van még adat. 1870-ben szerepelt utoljára, a férje által szerzett "Ruth" c. műben. (Tehát a film karakterábrázolása nem tűnik hitelesnek, és a visszavonulás annyira nem lehetett drasztikus.)  Részt vett Chopin emlékének ápolásában, Frederick Niecks íróval együtt készítette a zeneszerző életrajzát. Különösen kedvelte Bach zenéjét is. Egész életében elkötelezett volt a társadalom jobbításának lehetőségei iránt, és emellett végrendeletében is kitartott: vagyonának jelentős részét hátrányos helyzetú svéd fiatalok továbbtanulását segítő alapítványra hagyta.
 
Hajókat, parkokat, városrészt, utcákat, szállodát, vendéglőt, operaénekesnőknek megítélt díjat és gyermekkórházat neveztek el róla. Az Andresen-életrajzhoz hasonló fiktív módon egy másik film is megemlékezik róla: "A Lady's Morals" címmel (1930). 1941-ben egy német film készült róla, az általam említett film pedig 2001-es. 2005-ben Elvis Costello operát kezdett írni róla.
 
Látható tehát, hogy életének, munkásságának utánanézve a film hideg, egysíkú, butácska, elnyomott szereplőjénél jóval összetettebb, gazdagabb kép bontakozik ki róla.

 

 

Ilosvay Mária operaénekes (1913–1987) 

május 03, 2017 - 23:53

Budapesten és Bécsben tanult, Laura Hilgermann, Felicie Kashovska és Mária Budanovicz voltak a mesterei. 1937-ben a bécsi nemzetközi énekverseny megnyerése után a salzburgi opera társulatával az Egyesült Államokban turnézott. 1940-től visszavonulásáig  a hamburgi opera  tagja volt, gyakori vendégszereplő volt Bécsben és Salzburgban. Gyönyörű altjával legnagyobb sikereit Wagner műveiben aratta, 1951-től rendszeresen fellépett Bayreuthban. 

 

Licia Albanese olasz/amerikai operaénekes (1909–2014)

július 22, 2019 - 12:07

Bari mellett született, Giuseppina Baldassare-Tedeschi tanítványa volt. 1933-ban megnyert egy énekversenyt, a rákövetkező évben lett ismert a neve, amikor Milánóban előadás közben ugrott be a Pillangókisasszony szerepébe. 1935-ben volt első hivatalos fellépése a Scalaban, majd a Covent Gardenben. 1940-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahol a Metropolitan sztárja, a közönség kedvence lett. 1945-ben megkapta az amerikai állampolgárságot.

Németh Mária operaénekes (1897–1967)

március 12, 2018 - 22:51

A budapesti Zeneakadémián, majd Nápolyban tanult. Első fellépése a Városi Színházban volt, 1923-tól a budapesti Operaház tagja, majd 1924-ben bécsi Staatsoperhez szerződött. Hihetetlen nagyterjedelmű, tiszta szopránja felkeltette a neves operaházak és a közönség érdeklődését egyaránt, rengeteget vendégszerepelt. Fellépett Párizsban, Londonban, Milánóban. 1924-ben Rákosi Jenő díjat kapott, 1929-ben a svéd király a Pro litteris et artibus érdemrend aranykeresztjével tüntette ki.

 

Schodelné Klein Rozália operaénekes (1811–1854)

augusztus 29, 2017 - 22:00

Kolozsváron született, az ottani Zenedében Schodel János tanítványa volt, akivel 15 évesen házasságot kötött. Pozsonyba költöztek, ahol éneket és színészmesterséget tanult. 1829. június 9-én debütált Agathe szerepében (Weber: A bűvös vadász). A következő években Bécsben és német színpadokon lépett fel. 1837-ben Pesten vendégszerepelt,  

Relle Gabriella operaénekes (1902–1975)

október 02, 2019 - 00:48

A budapesti Operaházban 1924-ben, főiskolásként debütált, a Lohengrinben Elza szerepét énekelte. Nemcsak itthon, de külföldön is komoly sikerei voltak, a berlini Staatsoper rendszeresen hívta vendégfellépésekre. Pályafutása során az operairodalom szinte valamennyi szoprán szerepét eljátszotta, kritikusok szerint különösen Puccini operáiban nyújtott rendkívüli teljesítményt.

Emmy Destinn cseh operaénekes (1878–1930)

február 23, 2018 - 22:31

Emílie Pavlína Věnceslava Kittlová, a huszadik század egyik legnagyobb drámai szopránja Prágában született. Első fellépése 1898. július 19-én a berlini Operaházban volt, a Parasztbecsület Santuzzáját énekelte olyan sikerrel, hogy azonnal szerződést ajánlottak neki. Hangjának rendkívüli gazdagsága, ereje és tisztasága az első világháború előtti évek legkeresettebb énekesnőjévé tette. Fellépett Bayreuthban, a berlini Hofoperben, Londonban a Covent Gardenben és New York-ban a Metropolitanben.  

Victoria de los Angeles spanyol operaénekes (1923–2005)

november 29, 2016 - 20:19

A barcelonai konzervatóriumban tanult, elsõ fellépése is ebben a városban volt. 1947-ben Genfben nemzetközi versenyt nyert és ezzel elindult nemzetközi karrierje. Énekelt Londonban, Párizsban, a salzburgi fesztiválon és Milánóban. Európai sikerei után az Egyesült Államokban fellépett a Carnegie Hallban és a Metropolitanban, 1961-ben Bayreuthban. Ezután fõleg koncerteket vállalt, repertoárján spanyol és francia dalok szerepeltek, bár néha fellépett kedvenc operájában, a Carmenban.

Elsőként a Scalában: Némethy Ella operaénekes (1895–1961)

április 03, 2018 - 21:41

Budapesten kezdte tanulmányait, majd Milánóban Ettore Paizza tanítványa volt. A budapesti Operaházban 1919-ben volt az első fellépése a Sámson és Delilában. Az elkövetkező években vezető mezzo-szoprán énekessé nőtte ki magát, korának legjobb Wagner énekeseként tartották számon. Külföldön is népszerű volt, fellépett Olaszországban, Dél-Amerikában, Németországban, Spanyolországban. 1948-ban a budapesti Operaház örökös tagjává választották. 

 

Gerster Etelka operaénekes (1855–1920)

június 24, 2019 - 21:22

A tanítóképző elvégzése után Bécsben tanult énekelni, ahol 1876-ban egy növendékhangversenyen meghallotta őt Verdi, és meghívta Velencébe a La Fenice színházhoz. A következő évben Londonban debütált, ahol több operában is fellépett. 1878-ban New Yorkban az Academy of Music-ban lépett fel, a korabeli kritikusok a világ vezető énekesei közé sorolták. Gyönyörű szopránja, hibátlan technikája mellett kiemelték átélőképességét is. 1890-ben, nem sokkal lányának születése után visszavonult a színpadtól. 1896-ban Berlinben kezdett tanítani, iskolája hamar világszerte ismert lett.

Renata Tebaldi olasz operaénekes, lírai szoprán (1922–2004)

december 02, 2017 - 15:24
Renata Tebaldi

A pármai Boito konzervatóriumban tanult, 1944-ben volt az első hivatalos fellépése, és két év múlva már a milánói Scala újramegnyitásán énekelt. 1955 és 1973 között a Metropolitan egyik legünnepeltebb tagja, muzikalitása és hangjának fénye legendás volt. Leghíresebb szerepei a Tosca, Aida és a Pilllangókisasszony voltak.

 

 

 

Báthy Anna operaénekes (1901–1962)

június 13, 2018 - 00:34

1930-ban lett az Állami Operaház tagja, ahol 28 éven át sikert sikerre halmozott. 1950-ben Kiváló művész címmel, 1954-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1955-től a Magyar Állami Operaház örökös tagja. Gyakran és nagy sikerrel szerepelt külföldön is, fellépett Európa minden jelentős színpadára. Mint dalénekes főleg Bartók Béla és Kodály Zoltán műveinek művészi tolmácsolásával tűnt ki, legnagyobb sikereit azonban operaszerepeiben aratta. 

Margarete Matzenauer operaénekes (1881–1963)

június 01, 2016 - 12:10

Osztrák-magyar művészcsaládba született, apja karmester, anyja operaénekes. Gyermekkorában tanult énekelni, táncolni, és 1901-ben Weber Oberon-jában lépett fel Puck szerepében. Már karrierje kezdetén komoly feladatokat kapott: Azucena, Carmen, Mignon, Waltraute szerepében nyerte el a közönség tetszését. Európai sikerei után az Egyesült Államokba szerződött, 1911-ben Amneris szerepében debütált a Metropolitanban, amelynek húsz évig tagja maradt.