Elizabeth Barett Browning néhány verse
Elizabeth Barrett Browning néhány verse Portugál szonett Theokritosra gondoltam, s az Ének, ős-édes évek dala fájt fel újra, dús éveké, melyeknek mézes ujja osztotta kincsét
Elizabeth Barrett Browning néhány verse Portugál szonett Theokritosra gondoltam, s az Ének, ős-édes évek dala fájt fel újra, dús éveké, melyeknek mézes ujja osztotta kincsét
… olvassátok el Charlotte Perkins Gilman témába vágó, önéletrajzi ihletésű novelláját, melyben megörökíti a „zseniális” Dr. Silas Weir Mitchell „rest cure” nevezetű módszerét, ami minden volt, csak „kúra” nem. Az orvos egyébként a novella hatására, mely szembesítette annak káros hatásaival, változtatott módszerén.
De inkább vízszintes volnék. Nem vagyok fa, gyökerem nem fogja a földet, Nem szív ásványi sókat, anyai szeretetet, Márciusban nem hozok új levelet, Nem vagyok
Egy párduc üldöz szüntelen, Rögtön megöl, ha utolér. Fákat perzsel a sűrű vér, Jár, mint a nap, fenségesen. A nyomomban van, közeleg, Lépked feketén és
Ház a hóban Bolyongunk egyre, kéz a kézben, nem tudunk elszakadni még. Szótlan tűnődsz. Nem szólok én sem. Sötétedik az esti ég. Hallgatunk, templomba betérve,
Szerintem zseniális…
Kedvenc versem kedvenc kortárs költőmtől (AR).
A könyvajánló, melyet Susan Forward idézetével vezettem be, a NANÉtól érkezett.
„Rémület kavarta éji árnyak” Rémület kavarta éji árnyak, Hullongó holdfényben fejszefej. Házfal mögött zajok motoszkálnak. Patkány? Szellem? Tolvaj illan el? Fülledő konyhámon vízbe csobban, Rozzant
Imre Flóra A KAPU Így állunk némán, bronzba öntve, Annak a kapunak két oldalán. Opálos ég fekszik a csöndre, A homokon lustán kúszik a láng.