dr. Makó felidézte, hogy 2018-ban a Legfőbb Ügyészség kiadott egy ma is érvényes, a gyakorlatban kötelező erejű „iránymutatást”, ami lényegében arról szólt, hogy egyes prostitúcióval kapcsolatos cselekményeket az ügyészeknek a korábban alkalmazott kerítés és kitartottság tényállásoknál súlyosabban, emberkereskedelemnek kell minősíteniük.
Márpedig a Btk. szerint az is emberkereskedést követ el, aki „mást rendszeres előny szerzése céljából munkavégzésre, munka jellegű tevékenység végzésére (...) megtévesztéssel (...) vagy a sértett kiszolgáltatott helyzetével visszaélve (...) toboroz”.
Az ügyészségi iránymutatás hosszan részletezi, hogy az ügyészeknek mikor kell a kiszolgáltatott helyzet meglétét bizonyítottnak tekinteniük: ez a helyzet a dokumentum szerint már akkor fennáll, „ha a sértett elfogadható választási lehetőség hiányában végez prostitúciós tevékenységet, és az elkövető a sértett e helyzetének kihasználása révén kíván előnyt szerezni.”
