Kedveseim! Szomorú, de nem tragikus hírt kell közölnöm: nagymamám lelke tegnap este fél tízkor elhagyta a testét. Egy ideig még közöttünk lehetett, ezt jól éreztük. Nagyon furcsa misztérium a halál és most egy új élménnyel gazdagodtam. Harminckét évesen életemben először éltem át, milyen, ha az ember keze között hal meg a szerette.
Tudjátok, nagyon bensőséges és intim volt minden. Kilenc órakor a rokonok hazaindultak. Fél tízkor nagymama horkantott egy párat. Ketten álltunk ott anyuval. A nénikém mind visszafordultak. Aztán úgy éjfélre szinte mindenki megérkezett. Megmosdattuk őt, fésülgettük, simogattuk a finom kezét és ölelgettük egymást az uncsitesóimmal.
Régebben azt hittem, borzalmas lehet egy halottat megérinteni. Mert én már ebben a hospitalizált világban szocializálódtam, ahol a születés és a halál reflektorfényben, klórszagban történik. De tegnap magam is rájöttem, amiről Polcz Alaine ír sokat, hogy milyen fontos része a búcsúnak a halottmosdatás, öltöztetés.
Szép volt minden. Nagymamámat tisztába kellett tenni. Úgy látszik, ilyenkor a test kiüríti magát. Érdekes, mert miután anyámmal megtisztogattuk őt, rá fél órára észrevettük, hogy megint meg kell mosdatni. Furcsa, utolsó tisztulás ez. Aztán ahogy a keze fehér lett. Amikor meghalt, feketék voltak a körmei, de aztán ez elmúlt: a keze szép fehér lett, bársonyos volt megint. Soha nem értettem, hogy egy ilyen kemény élet után hogy lehet valakinek ennyire puha, finom keze. Az arca kisimult, megszépült.
1906-ban született, még az Osztrák-Magyar Monarchia alatt. Végigélte a viharos 20. századot világégéssekkel, diktatúrákkal, féldecis rezsimekkel.
Temetése február 28-án pénteken egy órakor lesz református vallás szerint a szigetszentmiklósi temetőben. Puszillak benneteket: Réka.
Az élet és az ő körforgása — na ez a mondat díjnyertes lenne a közhelyparádén, komolyan. Minap késő este a fürdőbe menet bepillantottam nagymama régi szobájába és az ágyán hosszában fehérlett valami. Egy pillanat törtrészéig — biztos sok horrorfilmet néztem már meg — azt hittem, felravatalozott nagymamám fekszik az ágyban. De más volt. Babaholmik. Vasalásra váró pólyahuzatok, rugdalózók, réklik. Péntek reggel háromnegyed hétkor megszületett unokahúgom, Veronika Hanga.
Ő lesz az első női miniszterelnök — vagy remélem, inkább a tizedik. Békeaktivista lesz, az ő nevéhez fűződik majd a világ atomfegyvereinek leszerelése. Megoldja az éhezés problémáját és ehhez nem fog génpiszkált élelmiszert felhasználni. Sőt, az összes korcs kaját betiltja majd és José Bové időskorában egy tévényilatkozatban őt tekinti utódjának. Budapest polgármestereként sokat fog tenni a város felvirágoztatásáért, sőt, felfásításáért. A mélygarázsokból uszodák lesznek és közösségi házak, a benzinkutak helyére játszótereket építtet. Közlekedési miniszterként az ő nevéhez fűződik majd Magyarország bicikliút-hálózata, úgy is fogják hívni: a biciklis miniszter. És ő lesz az is. aki megoldja a munkaerőpiaci diszkriminációkat, a fizetések közötti diszparitásokat megszünteti. Nem fogják szegregálni a romákat az iskolában, esélyegyenlőséget teremt mindenki számára. Ő fogja megnyitni az összes melegfesztivált és olyan szép beszédet mond, hogy a jobboldali ellentüntetők elsírják magukat és fejedelemmé választják. Illedelmesen megköszöni, de nem fogadja el a megtiszteltetést. Majd fityiszt mutat a multiknak, amiből lesz egy kis kellemetlensége, de a kizsákmányolt emberek mögé állnak és közös erővel legyőzik a mocskos kapitalistákat.
Élete végéig, ami hosszú lesz, küzdeni fog a rasszizmus, a megkülönböztetés ellen. Felszámolja a prostitúciót, az emberkereskedelmet. Büntetni fogja a gyerek- és nőbántalmazást, a nemi erőszakot, az uszító beszédet. Az afrikai nők megmentőjüket fogják tisztelni benne, mert végleg megszünteti a női körülmetélést. Környezetvédő munkája megbecsüléseként a tízezredik megszületett pandamacit róla nevezik el, bár hosszas vita lesz, mivel egy kék bálna is az ő nevét viseli. Még szerencse, hogy két keresztneve is van.
De az is lehet, hogy csak egy egyszerű ember lesz: egy toleráns, szabadon gondolkodó, környezetvédő, sztereotípiáktól mentes, kedves ember, akit mindenki szeretni fog. Miért, lehet másmilyen, ha egyszer én vagyok a nagynénje?
Az írás megjelent: Új Magyar Női Szemle (2005)
