Tóth Eszter Zsófia Archívum - Nőkért Egyesület

Kádár leányai. Nők a szocialista időszakban.

Miért nem sikerült pesti udvarlót fognia egy munkásszállón lakó lánynak, aki csipkebugyiban ment randevúzni?
Miért ferdült el Vékony Rózsi traktorista lány képe a falon?
Mikor jártak fodrászhoz az országgyűlési képviselőnők?
Miért mondta el Losonczi Pálnak egy képviselőnő a „Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk” kezdetű mondókát?
Milyen fényképeket nézegettek a lakótelepi bisztróban a Falfúró című filmben?
Tóth Eszter Zsófia történelmi források és interjúk felhasználásával mutatja be a nők önmagukról és másokról való elképzeléseit a szocialista időszakban. Bepillantást nyerhetünk mindennapi életükbe, és a történeteket olvasva talán a sajátunkhoz hasonló élethelyzetekre ismerünk, vagy megidéznek bennünk olyanokat, amilyenekről anyáink, nagyanyáink elbeszéléseiben hallottunk.
E könyv a Mindennapok Rákosi és Kádár korában, a Kádár gyermekei és a K-vonal után a szocialista mindennapokat bemutató sorozatunk legújabb, negyedik darabja.
Tóth Eszter Zsófia (1975) történész, a Magyar Országos Levéltár fõlevátlárosa, az ELTE Társadalomtörténeti Doktori iskola oktatója. Fõ kutatási területe az 1945 utáni társadalomtörténet (munkásnõk, 1956, gender, ügynökügyek). Számtalan tanulmány és recenzió szerzõje, a Kádár leányai a második önálló kötete.

Puszi Kádár Jánosnak. Munkásnők élete a Kádárkorszakban mikrotörténeti megközelítésben

1970. április 1-jén a Budapesti Harisnyagyár Felszabadulás brigádjának tagjai izgatottan várakoztak a Parlamentben, hogy átvegyék az Állami Díjat, amelyet szocialista brigádjuk teljesítményeinek elismeréséül adományozott nekik az állam. Miután a kitüntetést megkapták, hivatalosak voltak az április 4-ei parlamenti fogadásra is# Az ünnepségsorozat a Parlamentben nem fejeződött be: a gyári április 4-ei ünnepségen az első sorba ültették, és az ünnepi beszédben külön felköszöntötték őket. A kilenc munkásasszony életében talán ez volt az egyetlen pillanat, amikor úgy érezhették: a szocialista államban mindenki egyenlő, mindenki számára azonosak a lehetőségek. Ekkor már évtizedek óta dolgoztak betanított munkásként a Budapesti Harisnyagyár formázóműhelyében.
A szerző könyve elsősorban azokon az életútinterjúkon alapul, amelyeket a brigád tagjaival, férjükkel, munkatársaikkal, főnökeikkel készített 1999 és 2004 között. A visszaemlékezők három – húszas, harmincas, negyvenes évekbeli – generációjának életútján keresztül azt vizsgálja, milyen szerepet játszott a brigád életében a kitüntetés, de persze azt is, mi vezetett egyáltalán oda kitüntetett szocialista brigáddá válhattak.