Rita Antoni Archívum - Nőkért Egyesület

A magyarországi feminista megmozdulások története

„A férfiuralom dolgoztatja a nőket,” állapította meg a 2012. december 9- én Budapesten rendezett Feminista Közösségi est egyik szereplője. Kijelentése több kontextusban is megállja a helyét, én az irodalmi és történelmi műveltség megszerzésében vélem különösen relevánsnak. egy 2009 májusa óta önkéntes alapon működő magyar feminista honlap, a nőkért.hu főszerkesztőjeként, a prominens feminista lap, a Ms. Magazine top 100- as listájának mintájára ajánlott irodalomlistát állítottam össze olvasóink számára. pár évvel később egy budapesti székhelyű, többnemzetiségű feminista csoport, a radical Queer affinity Collective a magyar feminizmus történetének bemutatására kért fel kiállítás formájában. e két projekt megvalósítási ideje alatt a lehető legkonkrétabban megtapasztaltam az addig sem ismeretlen tényt, miszerint az, aki meg akarja ismerni a női irodalmi és történelmi hagyományt, lényegében dupla tanulásra kényszerül; a közoktatás által ugyanis csak részleges ismereteket szerez, mindössze a férfikánon és a férfitörténelem válik a műveltsége részévé. Ha az egyén meg akarja ismerni a női szerzőket és a nők jogaiért küzdő történelmi szemé- lyeket, kénytelen a nulláról kezdeni a tanulást, kutatást – amiben nincs is könnyű dolga, mert noha a magyar nőírókról egyre több tanulmány(kötet) lát napvilágot, a hazai nőjogi törekvéseket feldolgozó átfogó mű magyar nyelven a mai napig nem született. 2 az utóbbi ismereteket a különböző válogatáskötetekben – melyek ritkán különítik el a kimondottan feminista és a szimplán női témákat – megjelent tanulmányokból és folyóiratokból lehet összegereblyézni. Jelen tanulmány a nőkért egyesület „a magyar feminizmus története“ című vándorkiállítása kísérőjeként született, és megírása után úgy érzem, a kutatás és a vonatkozó szakirodalom áttekintése leginkább csak a felderítetlen tudásanyag roppant mennyiségével szembesített.
Elöljáróban két dolgot szeretnék tisztázni, az első egy elméleti, a má- sodik pedig egy gyakorlati kérdés. egyrészt a feminizmus az a társadalomkritikai eszme, illetőleg tudományos szemléletmód, amely felismeri, hogy a nők nemüknél fogva szisztematikus hátrányokat szenvednek el a társadalomban, a nyilvános és a magánszférában egyaránt, és amely – optimális esetben ugyan figyelembe véve az interszekcionalitás jegyében az egyéb társadalmi különbségek (faj, etnikum, osztály, vallás, szexuális orientáció, fogyatékosság, stb.) okozta meghatározottságokat és hátrányokat is – deklarálja az imént említett egyéb társadalmi különbségeken túl, pontosabban azokon belül pluszban megjelenő, azokat mintegy átszelő specifikus női problémák és érdekekés társadalomtudománynak van feminista irányzata, sőt, létezik feminista földrajz is; vagy a mozgalom keretében, aktivizmus formájában. a feminizmus egyes irányzatai a kialakult egyenlőtlenségek vélelmezett okaiban és a javasolt megoldásokban különböznek. Magyarországon azonban ezek a megmozdulások kisebb mérete és a hozzáférhető szakirodalom szűkössége miatt, nem különültek el. létezését, és azok megoldására, illetve érvényesítésére törekszik. E törekvések történhetnek a tudományos élet berkein belül – mára minden humán és társadalomtudománynak van feminista irányzata, sőt, létezik feminista földrajz is; vagy a mozgalom keretében, aktivizmus formájában. A feminizmus egyes irányzatai a kialakult egyenlőtlenségek vélelmezett okaiban és a javasolt megoldásokban különböznek.

A nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak

A nők elleni erőszak transzhisztorikus (történelmi korokon átívelő), és annak ellenére, hogy „gyakoriság és keménység szempontjából a kultúrák igen változatosak”, (néhány kisebb matriarchális törzset leszámítva) transzkulturális (kultúrákon átívelő) jelenség. Széles körű elfogadottsága tükröződik a fennmaradt közmondásokban (pénz számolva, asszony verve jó), népmesékben (a rest macska), az irodalmi hagyományban és néhány évtizeddel ezelőtt még a filmes alkotásokban is, amelyekben a nőverés gyakorta komikusnak szánt, egyúttal javító-nevelő hatású (például lecsendesítő, házimunkára szoktató) elem. ráadásul a társadalmi erőszak különböző formái közül a nők elleni „az egyetlen, amelyik képes a humor forrásává válni, mégpedig azáltal, hogy a nők mindig megérdemlik a verést, sőt feltehetőleg szexuálisan izgatóan hat rájuk.”2 az asszonyverést poén tárgyává tevő, így a bűncselekményt bagatellizáló „humor” ma sem ritka: egy rasszista vagy antiszemita viccért (nagyon helyesen) bajba kerülne a főszerkesztő, de egy nőalázó vagy kimondottan nőverős viccet még mindig gond nélkül le lehet közölni a humorrovatban. (pl. ezt: a falun keresztülhaladó turista észreveszi, hogy az egyik udvaron egy ember veri a feleségét. – mit csinál, jóember? – kérdezi megbotránkozva. mire az ember: – Javítom a mosógépet.) a házsártos-zsémbes feleség sztereotípiája szintén tovább él a bántalmazót állítólag provokáló áldozat közhelyes feltételezésében.

LGBTI és Queer Studies – az identitás problémái

Az LMBTQIA témakör (a homoszexualitás és egyéb, a „normától” eltérő szexuális orientációk és nemi identitások témaköre) szorosan kapcsolódik az iménti fejezetekben tárgyalt női és reprodukciós jogokhoz, hiszen, egyrészt, a feminizmushoz hasonlóan megkérdőjelezi a társadalmi nemi szerepeket, sztereotípiákat, a nemek társadalomban rögzített hierarchiáját, az ahhoz kapcsolódó binaritással (kétosztatúsággal) és heteronormativitással (a heteroszexualitás egyedül elfogadható, „normális” szexualitásként té- telezésével), valamint a szexuális aktivitás bevett normáival együtt; másrészt, emberi jogi kéréseket vet fel pl. a házasodással és a gyermekvállalással kapcsolatban (örökbefogadás, asszisztált reprodukciós eljárások).

A nők reprodukciós jogai

Simone de Beauvoir A második nem című, feminista alapművé lett könyvé- ben (1949) úgy érvel, hogy míg a férfi teljes összhangban van a testével, és reprodukciós tevékenysége az önmegvalósítását nem akadályozza, a nő viszonya saját testéhez ambivalens: autonóm törekvéseit ugyanis gátolja az ún. fajnak való kiszolgáltatottság – pl. a menstruációs görcsök, a szakadatlan teherbeesés, illetve az attól való félelem; a menopauza, melyek részben elidegenítik a saját testétől. „Teljes alávetettsége a fajfenntartási funkcióknak volt az oka annak, hogy az emberi történelem kezdetén a nő kénytelen volt lemondani a világ alakításáról és beérni a ház körüli munkákkal”– írja.
A gyermektelen Beauvoirt később sok kritika érte még feminista kö- rökből is e ridegnek tűnő megközelítése miatt, pedig a gondolatmenetét – elutasítva a biológiai determinációt – azzal zárja, hogy az, hogy a nőt mennyiben vetik vissza a teste reprodukciós funkcióival járó korlátok, attól függ, hogy a társadalom mennyi jelentőséget tulajdonít ezeknek, és mennyiben hajlandó ezeket a terheket a nő válláról levenni. „Aszerint, hogy milyen egészségügyi feltételek közt zajlik le a terhesség és a szülés, lesz nagyobb vagy kisebb a faj hatalma a nő felett” – mondja például.
A biztonságos szülés, a szülés közben átélt fájdalom csillapítása, az anyai halandóság csökkentése, a természetes körülmények között, azaz fogamzásgátlás nélkül létrejövő gyerekszám korlátozása nemcsak a nők legalapvetőbb jogait érintik (élethez, testi épséghez, emberi méltósághoz való jog), hanem emancipációjukban is kulcsszerepet játszanak.

„Fizikailag elviselhetetlen számomra az igazságtalanság” – portré Gisèle Halimiról

A tunéziai-francia feminista ügyvédnő egész életét az elnyomás elleni küzdelemnek szentelte. Gisèle Halimi 93 évesen hunyt el.

Megingathatatlan nővériség: újraválasztották Ocasio-Cortezt és a feminista „osztagot”

29 évesen ő lett minden idők legfiatalabb amerikai kongresszusi képviselőnője, aki nemcsak a republikánusok, de a demokrata elitet is indult, és sok követőre talált.

A genderőrületet kiáltóknak valójában a nemek egyenlősége fáj

Az eladó a könyvesboltban óvatosan annyit tanácsolt, mielőtt megveszem, azért lapozzak bele. Biztosítottam róla, hogy tudom, mit csinálok, és kifizettem a 2400 forintot. Miután az Alapjogokért Központ nevű kormánypárti álcivil szervezet a közösségi oldalon hetek óta agresszíven tolja az arcunkba kéretlen hirdetéseit a Genderőrület című kiadványáról, nem hagyhattam, hogy egy ilyen fontos szakirodalmi tétel kimaradjon a repertoáromból.

„A közös ellenség mégiscsak a patriarchátus” – interjú Dr. Barát Erzsébettel

„A gender mint kritikai fogalom számomra valóan (és abban, hogy ez letisztuljon, Butler sokat segített) egy történelmileg és kulturálisan meghatározott különbségtételnek az elvét jelenti, aminek célja: elleplezni, hogy a férfi(asság) vs. nő(iesség) megkülönböztetés egy kirekesztő gyakorlat. Ez a megkülönböztetés relatív felértékelődéssel, illetve leértékelődéssel, valamint nyelvhasználati, egyben (mivel mindent nem redukálhatunk fogalmakra) materiális vonatkozásokkal jár.”

Amikor még nem okozott morális pánikot – a genderfogalom megjelenése Magyarországon

Genderpánik Magyarországon és a világban, 1. rész
A genderpánik mint politikai ámokfutás Magyarországon
„Mi legalább tudjuk, ki a fiú és ki a lány!”
– csattant fel egy strandoló a Balatonnál, amikor megtudta, hogy Orsolya, akivel szóba elegyedett, Kanadában dolgozik. Hála a kormány által hazánkba importált morális pániknak, amely az úgynevezett „genderideológia” állítólagos veszélyeivel riogatja az állampolgárokat, ma már mindennaposak Magyarországon az ilyenfajta fogalmatlan megnyilvánulások.
Ezek, paradox módon, Orbán Viktor igazát is bizonyítják, aki tavaly év végén arról értekezett, hogy a „gender-dolgot” átlag magyar ember „nem is tudja, hogy micsoda”. A miniszterelnök, hogy még világosabbá tegye, mit gondol a fogalommal dolgozó kutatókról és aktivistákról, a „normális” szót használta. Emellett diszkréten elhallgatta a nyilatkozatából, hogy e tájékozatlanságért – és rosszhiszeműségért! – ő és kormánya is igen sokat tett.
Gender – g-vel és (ahogy inkább szoktuk) dzs-vel ejtve egyaránt rossz hangzású, idegen kifejezés. Igazán pontos magyarítása nem született. A jobb híján bevett „társadalmi nem” tálcán kínálja a téves elképzelést, miszerint a fogalmat használó tudósok és aktivisták a biológiai nem helyett (és nem mellett) igyekeznek bevezetni. Például Gulyás Gergely 2018-ban azt mondta: nem tartja elfogadhatónak, hogy „nem biológiai, hanem társadalmi nemekről beszéljenek”. Holott a nemiség két külön rétegéről van szó (melyhez harmadikként a „pszichológiai nem”, azaz a nemi identitás csatlakozik). Már csak azért sem lehetne a biológiai nemet elvetve társadalmi nemekről beszélni, mert a társadalmi nemiszerep-elvárások a biológiai nemre épülnek rá.
A gender „eredetileg egy angolszász szó, amit a második hullámos feminista mozgalmak kezdtek szélesebb körben használni, annak a gondolatnak a leírására, hogy a nemi szerepeinket jórészt a társadalmi környezetünk határozza meg. Megkülönböztették a „sex” szótól, amely a biológiailag determinált különbségeket írta le. Azt akarták hangsúlyozni, hogy abból, hogy valaki XX vagy XY kromoszómapárral születik, még nem egyenesen következik, hogy mi is a dolga a világban.
A gender tehát nem egy ideológia, nem egy lobbi, nem egy politikai összeesküvés, hanem egy fogalom, amely nemi szerepeink társadalmi beágyazottságát írja le abból a célból, hogy rámutasson például a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségekre”– fogalmazott a közelmúltban a CEU Demokrácia Intézetének társigazgatója, Fodor Éva.